A naperőmű Ausztrália északi részén 12 000 hektáron létesülne, névleges teljesítőképességét 10 GW-ra tervezik. A híradásokban 17–20 GWp szerepel, de a leírásokban csak 10 GW-os érték olvasható. Ennek lehetséges magyarázata, hogy a naperőműtelep mellett megépülne a világ legnagyobb akkumulátoros tárolója is, amelynek teljesítőképessége 36–42 GWh lenne.

Ezt az óriásinak mondható teljesítőképességet jól érzékelteti, ha összevetjük a jelenlegi legnagyobb ausztrál Hornsdale tárolóéval, amely „csupán” 193 MWh-ra képes. Valószínű, hogy az akkumulátorok napi termeléskiegyenlítő szerepe okán számolnak az ábrán megadott értékeknek kevesebb, mint egyharmadával, mindössze 10 GW-tal. Megjegyzendő, hogy az akkumulátorok 10 GW teljesítményigény esetében csak kb. 4 órányi (csak az exportra számított 4 GW-nál viszont kb. 10 óra) tartalékot jelentenek a teljes naptevékenység hosszabb idejű kiesése esetén.

A 10 GW teljesítményből Szingapúr részére 2,2 GW-t szánnak, Indonéziára kb. 800 MW-ot. A számítások szerint az így exportált villamos energia Szingapúr éves fogyasztásának kb. 15%-át fogja biztosítani.

A naperőműben termelt villamos energiát egy 800 km-es szárazföldi légvezetéken szállítanák Darwinba, ahol tirisztoros egyenirányítás után HVDC rendszerű (valószínűleg 800 kV-on üzemelő) 4200 km hosszú tengeralatti kábelen juttatnák el rendeltetési helyére. A kábel hossza is rekordot döntene, ugyanis az eddigi leghosszabb, nemrég üzembe helyezett, Anglia és Norvégia közötti HVDC vezeték 720 km-t hidal át.

A kábelfektetés első és utolsó részén (a 2. ábrán A és C szektor) kb. 100–200 méteres mélységben történne, míg a középső harmadban már ennél jóval nagyobb mélységekben, max. 1900 m mélyen az ún. Timor árokban kellene a kábelt lefektetni. Szakértők szerint ez nem lehetetlen, de mindenképp kockázatos.

A tengeralatti kábel mélységi metszete

A kábel a központi fémvezetőből, szigetelőanyagból, fegyverzetből és árnyékolásból áll. Átmérője 150 mm körüli. A két párhuzamos kábel közül az egyik a pozitív, a másik a negatív polaritást biztosítaná. A kábel súlya 40 kg/m és 60 kg/m között lehet, így a 2×4200 km kábel összsúlya 340–500 ezer tonnára becsülhető. A kábelfektetéshez nagy teherbírású hajók szükségesek, egy-egy szakasz 100-120 km-es szekciókból áll majd. A kábeleket Észak- és Dél-Európából, valamint Ázsiából kívánják beszerezni és legalább 32 hajóúttal számolnak. A gyártóktól való nagy távolságok miatt a szállítást külön hajókkal kell megoldani.

Az egyik kábel esetleges sérülése esetén – a hiba kijavításáig – a hibátlan kábel látná el a pozitív polaritású ágat, a negatív pólust a föld biztosítaná, miközben az átvihető teljesítmény a felére esne vissza. A vezetékrendszer számított vesztesége kb. 3%/1000 km, így 14% körüli veszteségre lehet számítani.

A projekt jelenleg a tervezés, előkészítés fázisában van. Az építés kezdetét 2023-ra, a termelést 2026-ra, az exportot 2027-re irányozták elő. A költségeket 16,8 milliárd USD-re (jelenlegi árfolyamon 13,6 milliárd EUR) becsülik [3]. A projektet ismertető források alapján számos nyitott kérdés maradt megválaszolatlanul, de a feladat bonyolultsága, kiterjedése, kockázatai és a közreműködők óriási ambíciója mindenképpen figyelmet érdemel. 

Borítóképen: A tervezett kapcsolat Ausztrália és Szingapúr között.

Forrás: Magyar Energetika