Május 8-a ragyogó napsütéses nap volt az idén, a rekkenõ hõséget friss szél tette elviselhetõbbé. Hétvége és ráadásul anyák napja (Németországban hagyományosan május második vasárnapján ünneplik). Csodálatos hír volt ez a lakosság számára, aki csak tehette kiment a szabadba és élvezte az idõjárás szépségét.

Ámde szomorú nap volt ez a hagyományos villamosenergia-termelés résztvevõi számára. Hétvégén – az ipari termelés hiányában – amúgy is alacsonyabb a fogyasztás, és ezen a május nyolcadikai napon a szélerõmûvek és a naperõmûvek ontották a villamos energiát!

11 órakor az összes német villamosenergia-fogyasztó teljesítményigénye 57,8 GW volt.

Mindezt:
– 26,11 GW naperõmû,
– 20,8 GW szélerõmû,
– 5,14 GW biomassza erõmû,
– 2,75 GW vízerõmû (összesen 54,83 GW a megújuló energiából) látta el,
azaz a termelés majd 95%-a megújuló energiából származott.

A 3 GW, kb. 5% körüli maradék teljesítmény maradt a hagyományos erõmûveknek, amelyek teljes határukig korlátozva a termelést (11, 39 GW) képtelenek voltak a megújuló túlteljesítmény kompenzálására, a termelési-fogyasztási egyensúly helyreállítására. Tipikus túltermelési válság alakult ki. A közgazdaságilag klasszikusan ismert folyamatot az is fûszerezte, hogy – Németországban – törvény garantálja a megújuló energia átvételét. A túlkínálat negatív oldalra billentette az árat, volt olyan konvencionális erõmû, amely 14 órakor már 130 euró/MWh-t is fizetett azért, hogy megszabaduljon az energiafeleslegtõl! A negatív villamos energia ártartomány 10 és17 óra között állt fenn!

A tõzsde hatása a rövid idejû árképzésre

A lipcsei tõzsdén májusban átlagosan 20 euró/MWh villamosenergia-áron folyt a kereskedés. Amint a kínálat meghaladta a keresletet, az ár rohamosan zuhanni kezdett, sõt átbillent a negatív tartományba. A tõzsde szabályai szerint ez anyák napján is bekövetkezett, villamosenergia-túltermelési válság lépett fel, és negatívvá vált az ár!

Könnyû volna levonni azt az egyszerû következtetést, hogy ennek oka egyértelmûen a nap- és szélerõmûvek igen kedvezõ termelése. Azonban, ha éppen a megújuló energiatermelés bevonása a cél, nem lehet a rendszer felépítésében és mûködtetésében ezen energiafajta tulajdonságait figyelmen kívül hagyni! A tények szerint ez még nincs megoldva, mert negatív áron nyilván nem lesz mûködés. Természetesen a rendszer átlagosan pozitív áron fog kereskedni, de nyilván nem kívánt, és nem kedvezõ egy ilyen negatív áru kilengés.

A villamosenergia-túltermelés

A nap- és szélerõmûvek termelése idõjárásfüggõ, de rendszerbe integrálásuk kívánatos. Lehetne menetrendtartásra kötelezni, ösztönözni ezeket a termelõket is – amivel energiatárolási feladatokat is meg kellene oldaniuk, vagy kisegítõ energiáról kellene gondoskodniuk –, de nem ez a cél!

A cél a minél több „ingyen primer energiahordozó bevonása”. És miután a víz-, az atom-, sõt még a fosszilis erõmûvekhez képest is csekély a beruházási költségük, üzemi költségük meg gyakorlatilag nincs. Mivel termelésük átvételét törvény garantálja, így más megoldás kell! Mi is az igazi probléma?

Az egyik az, hogy a konvencionális villamosenergia-termelés nem elég rugalmas! Azaz jelenleg nem képes az erõmû abbahagyni a termelését (túlzott mértékben csökkenteni).  Gazdaságosabb idõlegesen a villamos energia átvételéért fizetni, mert ez olcsóbb, mint a termelést fojtani. A barnaszén- és ligniterõmûvek, valamint az atomerõmûvek esetében nagy pótlólagos költségek képzõdnek, ha a termelést lecsökkentik! Arról nem is beszélve, hogy egy szénerõmûnél eltelik egy egész nap is, ameddig a leállás után a teljes termelést újra fel tudja venni. Egyes hõerõmûvek (fûtõerõmûvek) esetében a villamos energia a hõtermelés mellékterméke, és miután a hõtermelést nem kívánják csökkenteni, a „mellékterméket” mindenáron el kell adni!

A másik probléma pedig az, hogy a váltakozó áramú villamosenergia-többlettermelést nem tudják elraktározni ún. „ínségesebb” idõkre. A „nem tudják” nem azt jelenti, hogy elméletileg nincs megoldás, sõt ma már számos megoldás közül lehet válogatni. A probléma gazdasági, a tárolás beruházási költségei jelenleg nagyon nagyok, a megtérülési idõ meg túl hosszú, így senki sem érdekelt az ilyen tározók létesítésében.

Jelent-e elõnyt a felhasználók számára a negatív ár?

A végfelhasználók, azaz a villamosenergia-fogyasztók számára a negatív tõzsdei ár semmilyen hatást nem gyakorol a végszámlára. A háztartások nagy „áramkereskedõktõl” kapják az áramot. A nagykereskedõk évekre elõre fix áron lekötnek egy elõre prognosztizált villamosenergia-mennyiséget. Amennyiben az ár néhány órára a negatív tartományba süllyed, annak nincs hatása a hosszú távú árképzésre, már csak azért sem, mert a villamosenergia-ár csak kis hányadát teszi ki a számlának, fizetni kell a hálózat használatáért, a szabályozásért stb.

Az adott körülmények között a negatív ár a nagykereskedelemben olyan hatást válthat ki, amely a végfelhasználó szempontjából többletköltséget és árnövekedést is okozhat. Ez ott fordulhat elõ, ahol a megújuló energia támogatását a konvencionális energiatermelésbõl finanszírozzák. A növekvõ megújulókkal nõ a finanszírozandó költség, csökken a finanszírozók száma és költségvolumene, azaz romlanak az arányok. Ez – ha marad a kötelezõ átvétel és a keresztfinanszírozás – árfelhajtó hatású, mert a piacon végül is mindent a végfelhasználó fizet.

Várható-e a jövõben gyakrabban negatív villamosenergia-ár?

Az energia-, ill. a klímaváltozás kutatói azt prognosztizálják, hogy ha a rendszer nem változik, akkor 2025-re az ár az év mintegy 1000 órájában nulla vagy negatív lesz. Ez már az elkövetkezõ években egyre gyakrabban, egyre hosszabb ideig fog elõfordulni. Természetesen ez megjelenne a nagykereskedés áraiban, és a véghasználók ezt mind megéreznék a számláikon.

Hogyan hat a negatív ár a megújulóenergia-termelésre?

Az már látható, hogy a piac komoly jelzést küldött a villamosenergia-termelés résztvevõinek, és persze a politikai döntéshozóknak is. Mindenki számára világos, hogy a negatív ár egy jól mûködõ rendszergazdaságban nem kívánatos! A megújuló energiatermelés – még ha csak néhány órára is – nyomást gyakorolt az egész villamosenergia-rendszerre és a villamosenergia-piacra!

Eddig a villamos teljesítménygazdálkodás ki tudta egyenlíteni a megújuló energiatermelés többletbetáplálását, ill. termeléskiesését (teljesítménygazdálkodásról azért kell beszélnünk, mert a mûszaki termelés és a piaci ár szervesen összefügg). Azaz eddig a teljesítménygazdálkodáshoz, az aránylag ár-érték arányos kereskedéshez a konvencionális energiatermelés rugalmassága, a hálózat átviteli képessége és tározóképessége elegendõ volt.

Eljött azonban idén május nyolcadika, ami rávilágított arra, hogy ennek a rugalmasságnak határai vannak. Együttes gazdasági, mûszaki intézkedéseket kell tenni annak érdekében – együttmûködõ villamosenergia-rendszerrõl van szó, ezért határokon átnyúló intézkedésekre is szükség lehet –, hogy a negatív árak, azaz a villamosenergia-termelés anomáliái elkerülhetõek legyenek! Naiv dolog volna azt hinni, hogy a konvencionális energiatermelés rugalmasabbá tételével a probléma hosszú távon megoldható.

Szerzõ: Dr. Novothny Ferenc

(A cikk az Elektroinstallateur 2016/8-9 számának 17. oldalán jelent meg, közlése a kiadó engedélyével történt.)