Mérsékelt hatásfoka miatt ráadásul egyelőre sem a szén-, sem pedig a gázalapú erőműveket nem tudja kiváltani. Számos érv szól azonban mellette is: használata mindenképp fenntarthatóbb, mint a széné vagy a gázé, több más megújuló energiatermelési formával szemben pedig egyáltalán nem időjárásfüggő, és a hozzá szükséges erőművi infrastruktúra kiépítése is olcsóbb, mint például a nukleáris létesítményeké.
A Drax biomassza-erőmű esete az Egyesült Királyságban
Az Észak-Yorkshire-ben található Drax az Egyesült Királyság legnagyobb villamosenergia-termelő létesítménye: ebből a komplexumból származik az országban megtermelt áram több mint 5%-a (ez 2024-ben 14,6 TWh volt, vagyis akkora, amekkora az Egyesült Királyság teljes napenergia-termelése). 1967-es átadásakor az erőmű még tisztán széntüzeléssel működött, 2004-től azonban a szén mellett fokozatosan megkezdte a biomassza-használatot is. 2021-ben aztán a szénégető blokkokat teljesen kivették a termelésből, szerepüket pedig négy, egyenként 660 MW kapacitású, biomasszával működő blokk vette át. Ezek összesített kapacitásával jelenleg a Drax számít a világ legnagyobb biomassza-erőművének.
Tüzelőanyagát európai, észak-amerikai és brazíliai erdőkből származó faapríték, illetve mezőgazdasági maradványok alkotják. Ezekből évente nagyjából 7,6 millió tonnányit tüzelnek el benne. Összehasonlításképp: ez több, mint amekkora Magyarország 2024-es teljes energetikai célú biomassza-felhasználása volt (utóbbi ugyanis csupán 6,4 millió tonnát tett ki). A nagyságrendi eltérések jól láthatók az alábbi, a Drax termelési és kibocsátási adatait a gönyűi, illetve a mátrai erőművel összehasonlító táblázaton.
A Draxban felhasznált tüzelőanyagot 50 ezer tonnás teherhajókon szállítják az észak-angliai Hullba és Imminghambe, ahonnan aztán vonaton érkeznek az erőműbe. Az Észak-Amerikából az Egyesült Királyságba tartó út során körülbelül 1830 tonna szén-dioxid kerül a légkörbe. Ez nagyságrendileg 370-460 gépjármű éves kibocsátásának felel meg. Az erőmű a tüzelőanyag elégetése után hátramaradt porított tüzelőanyag- és kemencefenék-hamut Drax Ash Products márkanév alatt a helyi építőipari vállalatoknak értékesíti, amelyek azt téglák és cementtermékek gyártásához, fugázáshoz, valamint útépítéshez használják.
A létesítményt és annak biomassza-alapú tüzelőanyagát azonban több kritika is érte a közelmúltban. Az Ember nevű agytröszt 2025 júliusában közzétett elemzése például rámutatott, hogy jelenleg a Drax számít az Egyesült Királyság legtöbb káros anyagot kibocsátó erőművének: 2024-es kibocsátása 13,34 millió tonna szén-dioxid-ekvivalens volt, ami több, mint az ország hat legnagyobb gázerőművéé együttvéve (az üzemeléséhez szükséges tüzelőanyag szállítása során pedig évente további 0,4 millió tonna szén-dioxid kerülhet a légkörbe). A szóban forgó hat gázerőmű (a Keadby, a Staythorpe, a Marchwood, az Immingham, a Grain és a Pembroke) összkapacitása ráadásul több mint 8000 MW, vagyis a Drax három és félszerese.
Az erőmű vezetése a kritikákat azzal hárította el, hogy a biomassza elégetése során felszabaduló szén-dioxidot a környező erdők elnyelik. Mérések szerint viszont a Drax adja az ország éves szén-dioxid-kibocsátásának 3,6%-át, a biomassza égetése során keletkező légszennyező anyagok (különösen a PM2,5 és a PM10) pedig komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Mindezek miatt erősen kérdéses, hogy az erőmű működése hosszú távon mennyire fenntartható. Az IPCC 2006-os összesítése alapján a fa esetében az egy kWh megtermelt energiára jutó szén-dioxid-kibocsátás 18%-kal magasabb, mint a szénében. Ennek alapján pedig még az is megkérdőjelezhető, hogy tényleg zöldnek minősül-e a biomasszából kinyert energia.
A biomassza előnyei és hátrányai
A biomasszának viszont számos előnye is van mind a hagyományos fosszilis, mind pedig a megújuló energiahordozókkal szemben. A szén- és a gázenergiával összevetve legkézenfekvőbb erőssége, hogy használata hosszabb távon is fenntartható, emellett pedig társadalmi elfogadottsága és politikai támogatottsága is magasabb – legalábbis egyelőre. Ráadásul más megújuló erőforrásokkal szemben az időjárástól és a napszaktól függetlenül, illetve szabályozható módon használható energiatermelésre. Mivel a biomasszával működtetett erőművek termelése stabilabb, mint a nap-, a szél- vagy a vízerőműveké, a már működő hálózatokba is jobban integrálható, és alkalmas a csúcsidei igények kielégítésére. A nukleáris energiatermeléssel összevetve pedig a radioaktív hulladék hiánya, valamint az erőművekben alkalmazott egyszerűbb technológia, illetve az ebből fakadó rövidebb tervezési és építési idő szól mellette. Ha pedig egy ország saját termelésű tüzelőanyagot használ, akkor azzal még az importfüggőségét is csökkentheti.
A biomassza hátránya viszont, hogy bár a használatához szükséges létesítmények működtetése az atomerőművekhez képest jóval egyszerűbb, a többi erőműtípushoz képest viszont jóval bonyolultabb. A Drax erőműhöz például négy, egyenként 11 ezer köbméteres tárolóhelyiség tartozik. Ezekre azért van szükség, mert a biomassza kezelése és tárolása sokkal nagyobb körültekintést igényel, mint a széné: ha a faaprítékot nedvesség éri, akkor már nem használható fel, és ki kell selejtezni, a biomassza kezelése során keletkező por pedig robbanásveszélyes is lehet.
Ha mindehhez a szállítás és a feldolgozás energiaigényét is hozzávesszük, akkor kijelenthető, hogy a biomassza környezeti lábnyoma meglehetősen magas, és felhasználása komoly károsanyag-kibocsátással jár. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tüzelőanyag-előállítás céljából telepített erdők gyakran olyan monokultúrás ültetvények, melyeken kizárólag egyetlen növényfajt termesztenek, ezáltal pedig csökkentik a biodiverzitást, elveszik a területet a természetes élőhelyektől, és veszélyeztetik a helyi ökoszisztémákat.
A biomassza szerepe a globális energiamixben
Az Ember havonta frissülő Electricity Data Explorer nevű digitális adatbázisa alapján 2000-ben a világ biomassza-erőművei 154 TWh villamos energiát termeltek. Ez a globális villamosenergia-mixnek csupán 1,01%-a. 2024-re ez az érték több mint duplájára nőtt, és ezzel elérte az akkori teljes villamosenergia-mix 2,26%-nak megfelelő 700 TWh-t. Ezzel a manapság használt legfontosabb energiahordozók közül a biomassza termelése tekinthető a legalacsonyabbnak.
A sort egyébként egy fosszilis energiahordozó, a szén vezeti, ez ugyanis a maga 10 500 TWh-s termelésével a 2024-es globális villamosenergia-mix 30%-át adta. A második helyezett a földgáz; ennek 6891 TWh-s termelése az összesített villamosenergia-mixből 20%-nyi részt fedezett. A megújuló erőforrások közül csak a víz tudott felkapaszkodni a dobogóra: a vízerőművek termelése 4400 TWh (12,75%) volt. Érdekes módon a maga 8%-os részarányával a nukleáris energia már nem került be a három legjelentősebb villamosenergia-termelési mód közé. Az ötödik és a hatodik helyen a szél- (7,2%) és a napenergia (6,1%) osztozkodott. A többi megújuló és fosszilis energiaforrás összrészesedése 13,4% volt. Ahogy a villamosenergia-mix elmúlt két és fél évtized során lezajlott változását bemutató alábbi ábra is jól mutatja, biomasszából csupán a szén által globálisan megtermelt villamosenergia-mennyiség 6,7%-át, a gázalapú villamos energiának pedig csupán alig egytizedét lehet előállítani.
A következő, az adatbázis károsanyag-kibocsátásra vonatkozó sorait bemutató ábra alapján ellenben az is jól látható, hogy világviszonylatban alacsony termelésük ellenére a biomassza-erőművek kibocsátása számít a harmadik legmagasabbnak. 2024-ben a villamosenergia-szektor globális kibocsátásának (14 621 Mt szén-dioxid-ekvivalens) 93,28%-áért a szén (65,31%), illetve a földgáz (27,97%) felelt, de a biomassza a maga 1,04%-ával megelőzte a nála hatszor több áramot termelő vízenergiát (0,72%), a nála háromszor több áramot előállító napenergiát (0,69%), a nála 3,5-ször több villamosságot szolgáltató szélenergiát (0,20%), valamint nála a négyszer nagyobb termelésű nukleáris energiát (0,10%) is.
A biomassza szerepe Európában
A fenti összehasonlítást európai szinten vizsgálva megállapítható, hogy noha a biomassza az elmúlt két és fél évtized során 1,15%-ról közel 5,5%-ra növelte arányát Európa villamosenergia-mixében, jelenlegi 150,1 TWh-s teljesítményével továbbra is sereghajtónak számít. A következő ábrán jól látható, hogy éves bontásban az európai viszonylatban az utolsó előtti helyre szorult szén is közel 120 TWh-val többet termel nála – az első helyen álló nukleáris energia pedig majdnem négyszer annyi áramot szolgáltat, mint a bioenergia.
A vizsgált időszakban a biomassza aránya alapvetően három európai ország miatt ötszöröződött meg. 2024-ben az Egyesült Királyság villamosenergia-mixének 14,1%-át (40,1 TWh) adta a bioenergia. Olaszországban 16 TWh-t, vagyis a magyar villamosenergia-termelés 42%-ának megfelelő mennyiséget nyertek ki ebből a forrásból. A legnagyobb európai bioenergia-termelő azonban egyértelműen Németország, ahol az utolsó vizsgált évben 46 TWh áramot állítottak elő biomasszából. Ők hárman a biomasszából nyert teljes európai áramtermelés közel 68%-át adták.
A következő ábráról leolvasható, hogy akárcsak globális szinten, Európában is a biomassza-alapú erőművek számítanak a harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátónak. A villamosenergia-szektor világszintű kibocsátásának kevesebb mint 10%-áért (1444,4 Mt szén-dioxid-ekvivalens) felelős európai emisszióban a szén (44,81%) és a földgáz (33,51%) szintén kiemelkedő részesedéssel bír (78%), ám rögtön utánuk a „tiszta-”, illetve „zöldenergiaként” számon tartott biomassza következik 5,54%-kal. Ez az arány magasabb, mint az európai nap-, szél-, víz- és nukleárisenergia-kibocsátás együttvéve. (A bioenergia kibocsátása 32,45 Mt szén-dioxid-ekvivalens, az utóbbi négy termelési módé pedig 32,34 Mt szén-dioxid-ekvivalens volt.)
Szintén érdekes megfigyelni, hogy a 2000-től 2024-ig tartó periódusban a szén kibocsátása fokozatosan csökkent, a földgázé, a szél-, a víz- és az atomenergiáé stagnált, a napenergiáé pedig enyhén emelkedett – ezzel szemben a biomasszáé egészen 2021-ig meredek növekedést mutatott, és a 2020-as kiinduló értékhez képest több mint 5,5-szörösére nőtt.
A következő ábra azt mutatja, hogy 2024-ben a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országok Oroszország, Németország, Lengyelország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Franciaország voltak. Együttes emissziójuk (970,4 Mt szén-dioxid ekvivalens) tette ki a teljes európai kibocsátás több mint kétharmadát. Ha szintén Európa részeként kezeljük a rendkívül magas emissziós értékeket magának tudó Törökországot is, akkor a hét ország együtt az európai kibocsátás 78%-át adja.
A fenti országok villamosenergia-termelési célú biomassza-felhasználásának összesített kibocsátása 28,16 Mt szén-dioxid-ekvivalens. Ez az európai érték közel 87%-a. Ennek ellenére egyik országban sem a biomassza-erőművek számítanak a villamosenergia-szektor legfontosabb kibocsátójának. 2000 és 2024 között Oroszország kivételével az összes vizsgált országban jelentősen nőtt a bioenergiából származó kibocsátás aránya, ám a szektor csupán egyetlen helyen – az Egyesült Királyságban – számít a villamosenergia-ipar második legnagyobb szennyezőjének; Franciaországban és Törökországban a harmadik, Lengyelországban, Olaszországban és Németországban pedig a negyedik helyen szerepel. Részaránya egyébként Oroszországban a legalacsonyabb: 0,03%-os részesedésével csak a szél- és a napenergiát előzi meg.
Összegzés
Az elmúlt közel huszonöt év alatt a nap- és a szélenergia lényegében a nulla közeli szintről indulva a megújuló erőforrások zászlóshajójává vált, a nukleáris és a gázerőművek pedig kiszámítható és stabilan termelő megoldásokként sikerrel őrizték meg korábbi energiaipari pozíciójukat. A biomassza viszont a két világ között ragadt, és nem tudott lényegesen előrébb lépni. Bár az Egyesült Királyságban a 2000-ben mért 1,03%-ról 2024-ig 14,11%-ra nőtt az áramtermelésben elfoglalt részaránya, itt is egyre szaporodnak azok a kritikus hangok, amelyek azt hangoztatják: a szigetországnak igazából nincs rá szüksége ahhoz, hogy a 2030-ra kitűzött klímacéljait el tudja érni. Szerintük a biomassza szerepét a zöld- – vagyis a megújuló energiával előállított karbonsemleges – hidrogénnek kellene betöltenie. Bár a biomasszának már vannak olyan alternatív felhasználási módjai (például gázosítás, pirolízis, anaerob fermentáció), melyek károsanyag-kibocsátása lényegesen alacsonyabb, mint a jelenleg leginkább elterjedt megoldásoké, kérdés, hogy ezek elegendőnek bizonyulnak-e majd az eljárás zölden- illetve életben tartásához.
