A tagok felkészültségének, tudásuk számonkérésére gyakorlatilag összesen két eszköze van:
1. Beszámoló vizsga
A jogosultságok megszerzéséhez, a szakma alapvető tudásanyagából vizsgát kell tenni. Valljuk meg őszintén ezek a vizsgák nem túl szigorúak, minimális felkészüléssel (és néhány éves szakmai gyakorlattal) könnyen teljesíthetők. Ezzel önmagában nincs semmi probléma, hiszen az élet más területén is tapasztaljuk azt, hogy „valahova” relatív könnyű bekerülni, viszont bent maradni már nem olyan egyszerű. Én, aki Műegyetemen végeztem, a Villanykarral kapcsolatban ezt biztosan elmondhatom, hogy így van. Mi lehet a Kamara kezében az az eszköz, ami az Egyetem kezében a vizsgaidőszak?
Folyamatos számonkérésnek és ellenőrzésnek rendszerszinten nincs helye és értelme – nem is lenne reálisan megvalósítható. A nagyobb projektek esetében, a tervezőket tulajdonképpen ellenőrzi a „tervellenőr”, vagy a szakági lebonyolító, esetleg a műszaki ellenőr, és tulajdonképpen ilyen esetekben, amikor egy-egy szakág kapcsán többféle pozícióban, többféle mérnök jelen van, az „egymásra figyelés” megoldja ezt a problémát. De mi van azokban az esetekben, amikor a projekt mérete, vagy egyéb sajátosságai miatt gyakorlatilag egy-egy a szakági mérnök munkáját nem ellenőrzi (nem észrevételezi) senki. (Gondoljunk akár csak egy időben elhúzódó, laikus építtető által kezelt projektre, ahol a tervezés időben jelentősen elkülönül a vállalkozásba adástól, és a megvalósítástól. Ezekben az esetekben, ha dolgozik is a projekten több azonos szakmát képviselő mérnök, valójában egymás munkájára nincsenek, nem lehetnek hatással.) Ezekben az esetekben lehet nagyon fontos elem az:
2. Etikai-fegyelmi eljárás
A cikk sajátos aktualitása, hogy az MMK Küldöttgyűlése október 25-i ülésen fogadta el az új Etikai-Fegyelmi Szabályzatát (ami jövőre lép majd életbe). Továbbá idén októbertől a műszaki ellenőr és felelős műszaki vezetők számára kötelező vált a Kamrai tagság, ami számos változást hoz majd az életükben, többek között érvényes lesz rájuk a Kamara mindenkori Etikai-fegyelmi Szabályzata is (EFSZ).
Az 2025-ben életbe lépő EFSZ korszerűbb, jogilag pontosabb mint a meglévő, de jelen cikknek nem feladata az, hogy ezt az új szabályzatot részletesen bemutassa. Az EFSZ, mint minőségbiztatás sajátossága, hogy csak akkor működik, ha vannak esetek, „ügyek”. (Az új szabályzat egyik fontos eleme, hogy kamarai tisztségviselő, akár a Tagozat nevében, könnyebben tud majd eljárást indítani.)
Talán még az én generációm (X) vérében is benne van, hogy a (fel)jelentés, önmagában nem „etikus”, vagy „szép” dolog. Szociológusok nyilván könnyen meg tudnák ezt a beidegződést magyarázni a kommunista-szocialista hatalom ellen való dacként, de lássuk be, hogy ezek az idők elmúltak. Meg kell értenünk, hogy a saját szakmánk megbecsültségének (kivívása) megtartása, és végső soron a piaci pozíciónk is függ attól, hogy ne kelljen versenyeznünk „kóklerokkal”, „tarisznyás mérnökökkel”, „olcsó jánosokkal”. Ezért minden szakmagyakorlónkat csak bíztatni tudom, hogy éljen azzal a lehetőségével, ilyen eljárásokat kezdeményez. Kérem, hogy soraimat senki ne vegye felbujtásnak arra, hogy minden „bolhából elefántot kell csinálni”, de alakuljanak ki bennünk azok a „vörös-vonalak”, amiket ha valaki átlép, akkor érezzük, hogy feladatunk van! Mik ezek a „vörös-vonalak”?
Egy közelmúltbeli konkrét ügy kapcsán sajnálatosan ezek majd mindegyike előfordult:
Az eset egy „szakértői” anyag kapcsán történt, és a főbb problémák az alábbiak voltak.
- A kollega olyan titulust talált ki magának, amilyen megnevezés a hatályos jogszabályokban nem szerepel. Kérem, hogy elégedjünk meg azokkal a (jogosultság) megnevezésekkel, amiket a szakmagyakorlási jogszabályunk meghatároz. Teljesen felesleges ezek keverésével, jelzős szerkezetekkel hivatkoznunk magunkra.
- A kollega olyan tevékenységet végzett, amire nem volt jogosultsága! Kérem, hogy vegyük komolyan, hogy „Szakértői jelentést” csak szakértői jogosultsággal tegyünk. Természetesen tapasztalt tervező, műszaki ellenőr, FMV kollegák is készíthetnek tényfeltáró anyagot, de akkor azt nevezzék pl. Tervezői szakvéleménynek. Kerüljék el, hogy az anyaguk akár csak megnevezése is összetéveszthető legyen egy műszaki szakértői jelentéssel. Természetesen hasonlóan tervdokumentációt is csak tervezői jogosultsággal készíthetünk, és így tovább.
- Amennyiben a munkánkra érdemi szakmai (észrevétel) panasz érkezik, érdemben foglalkozzunk vele, és a szerződésünk keretében, annak kontextusában érdemben reagáljunk rá, függetlenül attól, hogy akár a megbízónk érdeke ettől eltérő lehet.
- Amit leírunk, rögzítünk, az legyen szakmai. Csak általunk ellenőrzött adatokat közvetítsünk tényként.
Az ügy kapcsán elmarasztaló ítélet született…
A fentieket a „vörös-vonal” megítélhetőség kapcsán kiegészíteném további két ponttal.
- Amennyire csak lehetséges, törekedjünk arra, hogy a Kamra meglévő szabályzatai szerint dolgozzunk és dokumentáljunk. Tervező kollegák figyelmébe nagyon erősen ajánlom a Tervtartalmi Szabályzatot. Amennyire csak lehetséges a Tervezési Szerződésükben használják, és ha a körülmények azt kívánják, akkor az attól való eltérést is rögzítsék a szerződésükben!
- Műszaki ellenőr és felelős műszaki vezető kollegák figyelmébe: A műszaki ellenőrzés és műszaki vezetés HELYSZÍNEN végzendő feladat. Korunk számos munkára találta már ki távmunkának a lehetőségét, de ezek egyértelműen nem tartoznak ezek közé. A jogosultsággal való ilyen szintű visszaélés: „távaláírás” a jövőben kirívó, súlyos fegyelmi vétségnek számít majd!
Azzal együtt, hogy mi magyarok talán az átlagnál jobban szeretünk panaszkodni, nagyon sok esetben találkozom olyan épületvillamos mérnök-véleménnyel (panasszal), hogy nem becsülnek meg minket elléggé, nem a súlyunk és fontosságunk szerint kapuk szeletet a generál mérnöki munkák tortájából. Azzal együtt, hogy ez sajnos sok esetben igaz, és ezzel Tagozatunk vezetőségének feladata van, nagyon fontos, hogy ne húzzunk magunkra „minőségi” ügyeket. Legyünk büszkék a szakmánkra és ne tűrjünk meg magunk között olyanokat, akik nem közénk valók!
Sárosi Csanád
MMK – ELT elnök
