A felmerült témák mind érdekesek voltak, még akkor is ha számunkra villamosmérnökökre (szakági műszaki ellenőrökre) jellemző speciális témák nem merültek fel. A beszélgetés végére kérdések nem merültek fel bennem, ezért akkor nem is szólaltam fel, de a témákhoz kapcsolódóan véleményem van, amit most kifejtenék.
1. Milyen lényeges változások történnek a műszaki ellenőrökkel, hogy 2024 végével teljes jogú tagokká kellett válniuk?
Megítélésem szerint két lényeges változás történt a kötelező taggá válással kapcsolatban. Egyszer – és ez a beszélgetés során többször hangsúlyosan előjött – hogy a műszaki ellenőrökre innentől automatikusan vonatkoznak a kamara szabályzati, így az Etikai és fegyelmi szabályzat is természetesen. Az etikusság és szakma szabályai szerinti működés kérdéseiről az elmúlt hónapokban többször írtam már, ezért itt most csak annyit tennék hozzá, hogy a szigor szükségessége abból is eredeztethető, hogy egy-egy nem profi beruházó (pl. lakásépítő), életében csak néhányszor fog építkezni (esetleg csak egyszer), ezért a megbízottjaival (és vállalkozóival) szemben sokkal jobban kiszolgáltatott, mint egy pékségben a kalács választásánál. A másik – a beszélgetésen nem felmerült téma – hogy az eddig csak regisztrált státuszban működő kollegák taggá válásával a kamara szakmailag színesedett. A kamara tagságában a tervezői túlsúly csökkent, ugyanakkor ez csak akkor lesz érezhető, ha a műszaki ellenőr (és felelső műszaki vezető) kollegák „vállalják a szereplést” és akár választott tisztséget vállalva részt vesznek a kamara munkájában. Ez egy olyan lehetőség, amin érdemes elgondolkodni. A többször – negatívan vagy éppen pejoratívan – megjelenő kritika, miszerint az: „MMK, a tervezők kamarája” – ezzel elveiben megdőlt. Így az érdekérvényesítés, a műszaki ellenőröket foglalkoztató kérdések előtérbe helyezése innentől nem kérhető számon mástól, csak maguktól a műszaki ellenőröktől.
2. Vannak-e problémák a műszaki ellenőrök számára nyújtott éves (kötelező) képzések terén?
A beszélgetésen ebben a témában leginkább a MÉK és az MMK eltérő szakmai továbbképzési rendszerének problematikája merült fel, ami minket nem érint. Tagozatunkban a képzéseket nem szegregáljuk tervező/szakértők és Müell/FMV között, azt gondlom helyesen. A képzéseink azt gondlom mind aktuális tudást nyújtanak és magas színvonalúak. (Még akkor is, ha elő-elő fordulnak kritikák, akár az előadás szakmán kívüli következtetésiről, vagy éppen az előadó stílusával kapcsolatban.) Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom, hogy a szakmagyakorlóink „önmaguktól” belássák, hogy a diplomával és a jogosultsági igazolással a zsebükben nem „kész” mérnökök. A folyamatosan – és az építőipari kontextusban – kimagaslóan gyorsan változó szakterületünk termékpalettái (amikkel dolgozunk) és a szabályozó környezet is megkívánja a folyamatos tanulást! Ehhez gyakorlatilag kiinduló támpontot adnak csak az éves képzések!
3. Mennyire tud valóban függetlenül működni a műszaki ellenőr?
A kérdés nagyon is húsbavágó! Egyrészt – megítélésem szerint – elvi függetlenség nem lehetséges, de természetesen törekedni kell rá. A beszélgetésen egyértelműen felmerült, hogy egy-egy termékhez, gyártóhoz való „indokolatlan” ragaszkodás súlyos etikai vétség (különösen, ha az anyagi érdek tetten érthető egy-egy gyártó, vagy forgalmazó irányában). Másrészt a függetlenség megmutatkozik a széles szakmai (és termék) ismeretben ezért a függetlenségünk mértéke máris összekapcsolható a folyamatos tanulással! Más síkon pedig fontos belátni minden műszaki ellenőrnek (is), hogy az építési projektek esetén csak partnerséggel lehet jó eredményt elérni. Teljesen hibás ellenségként tekinteni a kivitelezőre, vagy más szereplőre. Természetesen a partnerség semmi esetre sem keverhető össze a függőséggel. A jogszabályban is megjelenő, a jogosultsághoz kapcsolódó személyi felelősség sem képzelhető el függetlenség nélkül. Villamos műszaki ellenőrként foglalkoznunk kell egy más típusú partnerséggel is: rendre egy komplex építési projekt részesei vagyunk, ahol nem villamos hálózatok épülnek, hanem épületek, amikben vannak villamos hálózatok. A szakágak összefüggéseit, a szakágak egyensúlyát a sikerességünk miatt fenn kell tartanunk.
4. Mi a szerepe a műszaki ellenőröknek az építési beruházásokban rendre előforduló anyag/gyártmány kiváltások kapcsán?
Ez a pont az előző pontokhoz csatlakozik. Lássuk be, hogy csak akkor tudunk helyesen eljárni (a tervezővel közösen) a kiváltások, kiváltások megítélhetőségével kapcsolatban, ha tudásunk és a függetlenségünk maradéktalanul teljesül. Ne ijedjünk meg ezektől, a piaci versenyhez hozzá tartozik, hogy különböző gyártók „azonos műszaki színvonalú” termékei versenyezzenek. A „műszaki egyenértékűség” fogalmára, az adott termék kapcsán annak releváns mutatóinak kijelölésére még várjuk a jogszabálymódosítást (pontosítást), de meglátásom szerint a „józan paraszti ésszel”, a függetlenségünk megtartásával ezek a kérdések rendezhetők. Ne felejtsük az egyenértékűség igazolása mindig a vállalkozó feladata, a fent említett partnerséghez viszont hozzátartozik, hogy megadjuk számára az összehasonlítás keretét, ami alapján a döntésünket meghozzuk.
5. Az online térben elérhető szakmai anyagok mennyire megbízhatóak?
Engem meglepett, hogy ez a kérdés felmerült, de be kell látnom, hogy manapság az interneten szinte mindenre található alátámasztás és cáfolat is. Tehát azért mert valami le van írva, vagy „fenn van a neten” egyáltalán nem jelenti azt, hogy annak van értelme. A saját tudásunkat megalapozó információkat is helyesen kell megválasztanunk. Szakmánk egyrészt nagyon direkt, mert ami működik, azt nem kell magyarázni, illetve ahogy a vicc is szól: „…a feszültség alatt lévő kábel olyan, mint a többi, csak más a fogása…” ????, ugyanakkor nálunk is megtalálhatók azok az erősen misztifikált témák, pl. elektromágnes sugárzás és annak különféle élettani hatásai, amelyek speciális tudást igényelnek. Ha ilyennel találkozunk, ne féljünk kételkedni a hallottokon, és alaposan utánajárni.
Sárosi Csanád
MMK ELT elnöke
