A hazai lakóingatlanok kétharmada 1980 előtt épült, sokan élnek beázó, penészes, alapvető komfortot nélkülöző lakásokban. Épületeink energetikai szempontból is nagyon rossz állapotban vannak: fajlagosan több mint másfélszer annyi energiát használnak fűtésre, mint az uniós átlag, ezzel a második legrosszabbul teljesítő ország vagyunk. A teljes lakóépület-állomány 56%-a GG vagy annál rosszabb energiaosztályba tartozik (1. ábra), ezek a korszerű ingatlanoknál több mint két és fél-háromszor annyi energiát használnak. Az épületekben óriási az energiamegtakarítási potenciál, mélyfelújításokukkal akár 60%-kal kevesebb energiát fogyaszthatnánk – áll a Habitat for Humanity Magyarország 2023-as lakhatási jelentésének a közelmúltban bemutatott harmadik fejezetében.
1. ábra: A magyarországi lakások becsült energetikai besorolásának megoszlása
Az alacsony jövedelmű háztartások nagyobb része régebben épült, szilárd tüzelőanyaggal fűtött családi házakban él, amelyek környezeti és egészségügyi kockázatokat is jelentenek.
Magyarországon az épületek energiahatékonysági felújítása egy méltatlanul elhanyagolt szakpolitikai terület; az elmúlt évtizedben számos lehetőséget szalasztott el, vagy alig használt ki a kormányzat. Az állami lakáscélú támogatások nem célozzák az energiahatékonyságot, és nem érik el a rászoruló háztartásokat. Az EU-s források (pl. Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, KEHOP Plusz) nincsenek kellő mértékben és módon lakáskorszerűsítésre fordítva. Pedig egy felújítási program az állam számára nem csak kiadást, hanem közvetlen bevételt is jelent adók és járulékok formájában. Ráadásul az alacsony jövedelmű háztartások esetében az energiahatékonysági felújítások támogatásának monetáris haszna akár 2-3-szorosa is lehet, mint a magasabb jövedelműek esetében, a járulékos nemzetgazdasági hasznok miatt.
A 2050-es dekarbonizációs célok eléréséhez évente 130.000 lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség, de a jelenlegi tervek szerint csak néhány tízezerre jut támogatás. A stratégiai megalapozás, a hosszú távú vízió és elköteleződés hiányzik a szakpolitikában, ami akadályozza az energiaszegénység felszámolását és a klímavédelmi célok elérését.
Lakossági energiaárak
Az épületek energiahatékonysága mellett az energiaszegénység másik fő tényezője a lakossági energiaárak. Az átlagos lakhatási költségek legnagyobb részét az energiakiadások teszik ki. Ezért nem meglepő, hogy a rezsi témája végigkísérte az elmúlt három évtized közpolitikai vitáit.
A rezsicsökkentés 2013 és 2014 között három lépésben csökkentette a földgáz, az elektromos áram és a távhő árát, összességében 20-25%-kal. A 2014-ben rögzített árak 2022 augusztusáig változatlanok maradtak. A rezsicsökkentés minden fogyasztóra egyformán vonatkozik, függetlenül a jövedelmi vagy egyéb élethelyzettől.
A rezsicsökkentés egyik legfontosabb negatív következménye, hogy egyáltalán nem ösztönöz a fosszilis tüzelőanyagok tudatos és takarékos használatára, sőt, nem kevés esetben akár túlzott fogyasztásra is sarkall. Ennél fogva a lakossági végső energiafogyasztás 2014 óta szinte folyamatosan nőtt; a rezsicsökkentésben érintett villamos energia, földgáz és távhő felhasználása 2014 és 2021 között összesen 34%-kal emelkedett, csak a földgázhasználat pedig 43%-kal. Utóbbi részben abból fakad, hogy a tűzifa-használatról sokan áttértek vezetékes energiára, ugyanakkor a növekedés nagy részét azt tette ki, hogy az emberek kevésbé spóroltak, takarékoskodtak. A megnövekedett fogyasztás miatt azonban klímavédelmi szempontból teljesen fenntarthatatlanná vált a rezsicsökkentés.
A rezsicsökkentés általános energiaszegénység-csökkentő hatása vitathatatlan, hiszen ennek eredményeként a közüzemi számlákkal hátralékos lakosság aránya a rendszer 9 éve alatt folyamatosan és nagyot csökkent. Azonban a legszegényebb, leginkább rászoruló háztartásokat csak minimálisan vagy egyáltalán nem segítette. Ez egyrészt a visszafogott fogyasztásuk, másrészt pedig a tűzifahasználat miatt van így, amely kimaradt az ártámogatásból, és aminek az ára (3. ábra) – a vezetékes energiával ellentétben – folyamatosan növekedett.
A rezsicsökkentés szabályait 2022. augusztus elsejétől jelentősen átalakították, miután az energiaárak világpiaci ára már hosszú hónapok óta óriásira emelkedett. Tehát egy évtizedes korszak végéhez értünk; az örökké tartó olcsó rezsi illúzióját felváltotta a hirtelen elszálló energiaárak Damoklész kardja.
A rezsicsökkentés-csökkentés bejelentését követő pánikhangulat és kapkodás után a fogyasztók különböző módokon kezdek el alkalmazkodni az új helyzethez. A háztartások lehetőségeikhez mérten, elsősorban gázfogyasztásukat, másodsorban áramfogyasztásukat igyekeztek csökkenteni. A MEKH adatai szerint az árszabályozás bejelentése utáni 12 hónapban a lakosság gázfogyasztása negyedével (kb. 1 milliárd köbméterrel, 2. ábra), az áramfogyasztása 7%-kal esett vissza az előző évhez képest.
2. ábra: Országos lakossági gázfogyasztás 2021 augusztustól 2023 júliusing (ezer m³)
A gázfogyasztás jelentős visszaesése mögött egyrészt az igények visszafogása, másrészt az egyéb fűtési módokra való áttérés húzódik. Az ukrajnai háború és az energiaválság a gázon kívül a szilárd tüzelőanyagok árának drasztikus emelkedését is előidézte (3. ábra), ami szintén hatással volt a lakossági energiafogyasztás mintázatára.
A lakossági gáz- és tűzifaárak alakulása a 2012-es fogyasztói átlagárakhoz képest (%)
Az elmúlt időszak világszerte és Magyarországon is rávilágított arra, hogy az erősen központosított, nagymértékben fosszilis energiahordozókon alapuló energiaellátás nem csak a környezeti fenntarthatóság szempontjából tesz minket sérülékennyé, hanem gazdaságilag és társadalmilag is. Magyarországon a 2022. júliusi rezsicsökkentés-átalakítás hatásai azt mutatják, hogy a háztartások nagyon gyorsan képesek reagálni és alkalmazkodni az új feltételekhez. Az is biztos, hogy a lakosság jelentősen jobban tájékozott lett mind saját energiafogyasztása, mind pedig a különböző alternatív technológiák és korszerűsítési megoldások területén. Azonban vannak csoportok (pl. alacsony jövedelműek, családi házban élők, tűzifával vagy árammal fűtők), akiknek sokkal több nehézséggel kellett szembenézniük, mint másoknak (pl. magasabb jövedelmű, modern társasházban élőknek), aminek kompenzálására sajnos szinte semmilyen célzott segítséget nem nyújtott az állam.
Kiutak a válságból: igazságos rezsi- és lakáskorszerűsítési támogatások
Ahhoz, hogy a lakosság kevésbé legyen kitéve a (sokkszerű) energiaár-változásoknak és rugalmasabban, reziliensebben tudja azokat kezelni, mind egyéni, mind közigazgatási szinteken jelentős lépésekre van szükség. Az energiaárak differenciálatlan alacsonyan tartása nem oldja meg az energiaszegénység problémáját, ha az épületek energiahatékonysága nem javul.
Akár ellentmondásnak tűnhet a klímavédelmi és a szociális szempontoknak egyszerre eleget tenni, azonban össztársadalmi szinten csakis így tudjuk megelőzni a nem kívánatos, akár katasztrofális kimeneteleket. A megfizethető energiának nem kell feltétlenül fosszilis vagy egyéb súlyosan környezetterhelő forrásokból származnia, az épületek energiaigénye is jócskán csökkenthető, valamint az energiapazarlás mérséklésével és az energiaárazás átalakításával egy sokkal igazságosabb és környezetkímélő jövő is elérhető.
Az európai energiaválság, az egekbe szökő energiaárak nagyon világosan rámutattak a rendszer gyenge pontjaira. Ezért a 2050-ig elérendő klímasemlegesség mellett a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa még sürgetőbb prioritásává vált.
Mindkét célt szolgálja az “Irány az 55%!” (Fit for 55) elnevezésű jogszabályalkotási csomag és folyamat, amelynek keretében 2022 óta több uniós jogszabály módosult, illetve jött létre azért, hogy 2030-ra Európa elérje az 55%-os CO2-kibocsátás csökkentést, és 2050-re a karbonsemlegességet. A csomag egyik legfontosabb fókuszterülete az épületszektor, amely a legnagyobb energiafogyasztó. Az új, illetve módosult jogszabályok egy része komoly előírásokat tartalmaz az épületek energetikai teljesítményének javítására, és a karbonsemlegesség elérésére.
Azonban a jogszabályokba foglalt néhány új követelmény teljesítése akár az energiaszegénység növekedésével is járhat, ezért az EU azt is elvárja, hogy a tagállamok megfelelően kezeljék ezt a kockázatot. Ehhez viszont nem csak követelményeket támasztanak, hanem számos segítséget is nyújtanak a tagállamok számára: intézkedési javaslatokat, technikai támogatást a szükséges jog- és intézményrendszer felállításához, és legfőképpen pénzügyi forrásokat. Tehát, ha a tagállamok komolyan veszik az előírásokat, az energiaszegénység kezelésén keresztül a lakhatás ügye – azon belül a megfizethetőség és a lakásminőség – is jelentős támogatást kaphat.
Az EU-s források és a karbonkvóta bevételek lehetőséget adnak az épületfelújítások finanszírozására, de a hazai szakpolitika egyelőre nem használja ki megfelelően ezt a potenciált. Az Európai Unió a háztartások növekvő energiakiadásait a jövőben az úgynevezett Szociális Klímaalap létrehozásával kívánja ellensúlyozni, amelyet a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeiből fog finanszírozni. Az Alap pénzügyi forrásait konkrét energiaszegénységi intézkedésekre kell a tagállamoknak fordítani, és fontos kritériuma, hogy szociálisan célzottan kell felhasználni, azaz kizárólag olyan háztartásoknak nyújtható támogatás belőle, akik erre szociálisan rászorulnak. Az Alap pénzügyi kerete felhasználható mind rövid, mind hosszabb távú célokra, a közvetlen rezsitámogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Magyarországon a rendelet szerint 2026-tól 2032-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint állna rendelkezésre erre a célra hazánk számára; ami nagyságrendekkel meghaladja az elmúlt évek ilyen célú támogatási formáit (ld 4. ábra).
Az elmúlt 7 év lakhatási támogatásai és a Szociális Klímaalap tervezett összege (Ft)
Az energiahatékonyság és megújulók támogatása – egy jól célzott, normatív lakásfenntartási támogatás mellett – hosszú távon gazdaságosabb és fenntarthatóbb, mint az energiaár-kompenzáció, és számos járulékos haszonnal is jár. Az otthontámogatási rendszert pedig úgy kell átalakítani, hogy az elsősorban az energiahatékonyságot és a rászoruló háztartásokat célozza.
