A reményt az hozta, hogy a jelenleg is hatályban lévõ OTÉK 54. § (2) bekezdése kimondja:
„Az építmény megvilágítását, a köz- és díszvilágítást, a fényreklámot és a hirdetõberendezést úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a fényhatás
a) az építmény és a helyiségek, valamint a környezet rendeltetésszerû és biztonságos használatát ne akadályozza,
b) a közlekedés biztonságát ne veszélyeztesse,
c) az emberi egészséget és a környezetet ne károsítsa, és
d) fényszennyezést ne okozzon.”
Elég egyértelmû tehát az utalás a fényszennyezésre, így annak definíciója sem maradhatott ki a rendeletbõl:
„Fényszennyezés: olyan mesterséges zavaró fény, ami a horizont fölé vagy nem kizárólag a megvilágítandó felületre és annak irányába, illetve nem a megfelelõ idõszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz, beleértve az élõvilágra gyakorolt negatív hatásokat is.”
Sajnos az OTÉK-ból kimaradt a színhõmérséklet, a kék spektrális komponens szabályozása. A nagyvilágban már sok helyütt megértették ennek a problémáját is, egész városok világítását újították fel meleg fehér, vagy akár borostyán színû fényforrásokkal. Biológiai óránkat a környezet természetes fényváltozásai szinkronizálják. A lemenõ Nap fénye vörösebb, alkonyatkor melegebb színû fény vesz körül bennünket. A hideg fehér világítás ennek pont ellentétesen halad – késlelteti az egészségünk megõrzéséhez és a nyugodt pihenéshez szükséges melatonin hormon termelését.
Az eltelt négy év elegendõ ahhoz, hogy megvizsgáljuk, milyen hatása volt az OTÉK módosításának. Sajnos nem igazán érezhetõ javulás a fényszennyezés terén. Még mindig megjelennek a jogszabálynak egyértelmûen nem megfelelõ „diszkófények”, de folyamatosan telepítik a járdasíkba süllyesztett fényvetõket is – egyre növekvõ fényárammal. A legszomorúbb talán az, hogy sokszor vezetõ mérnökök, építészek és döntéshozók sincsenek tisztában az OTÉK tartalmával. Ezért is érdemes egy kicsit kivesézni, hogy miért is kerülendõ – az OTÉK szerint is – ha a talaj síkjából fölfelé világítunk.
- Ezekkel az eszközökkel gyakorlatilag elérhetetlen az a kritérium, hogy ne világítsunk a horizont fölé. A járda vagy a talaj síkjából fény egyedül fölfelé, azaz a horizont fölé irányulhat. Ez optikai, geometriai tény. Elvileg valamit javíthat ezen a problémát az, ha valami elállja a fény útját, még mielõtt az égbolt felé távozna. De az esetek jó részében jóformán csak az arra járók, egy-egy cipõtalp az ami idõszakosan ernyõzi a fényt. De azokban az esetekben, amikor tereptárgyat vagy épületet világítanak meg ezzel az eszközzel, akkor sem igazán találkoztunk olyan megvalósult elrendezéssel, amikor a fény jelentõs része ne lenne fényszennyezõ. A fény egyenes vonalban terjed, ez ellen nem, tehetünk.
- Különösen a nagyobb teljesítményû berendezések erõsen kápráztatóak lehetnek. Nem abszurd az, amikor a lépcsõ mellett találunk ilyen fényvetõt, vagy akár az akadálymentesítést szolgáló rámpa kellõs közepén? Nem gondolt arra a tervezõ, hogy balesetet okozhat azzal, hogy az akadályt jelentõ tereptárgyak látását nehezíti meg? Mégis megtették több esetben is. A rontó káprázás sok esetben olyan mérvû, hogy határozott díszkomfortot okoz. Egyértelmûen megjelenik ezekben az esetekben a közlekedés biztonságának veszélyeztetése is.
- Gyakran találunk sétáló utcákban ilyen fényvetõket – elõfordul az az extrém eset, amikor semmit sem világít meg, csak „szépnek” gondolta a tervezõ. Még szélsõségesebb az óvoda udvarán díszvilágítás céljából megjelent berendezés. Itt még egy dolgot meg kell gondolni. A fényforrásként használt LED nagyon kisméretû, ezért a fénysûrûsége magas. Kisgyermek korban a szem és a retina érzékenyebb, mint felnõtt korban. Nem tudjuk hol az a határ, amikor az erõs fény akár problémát is okozhat. Ne feledjük, éppen a kisgyermekek nézik sokszor szinte közvetlenül közelrõl ezeket a lámpákat. Jogosan merülhet fel akár az emberi egészség károsítása is.
A rendelet, azaz a törvény szavát értelmezve kapásból négy pontban találtatott bûnösnek a talajszintbe épített fényvetõ, vagyis mindazok, akik ezen esetek létrejöttében közremûködtek. Miért hagytuk, hogy így legyen? Ne feledjük el azt sem, hogy ezek a megoldások alapvetõen rossz példát mutatnak. Ha a városok vezetése által is üzemeltetett középületek, parkok és közterületek egyértelmûen a jogszabállyal ellentétes fényeket kapnak, hogy magyarázzuk meg bárki másnak, hogy okosabban kellene világítani?
(A bekezdés szövegében hivatkozott módosítás: 211/2012. [VII. 30.] Korm. rendelet; a Magyar Közlöny 2012.; érvénybe lépett: 2012. augusztus 7-én.)
Dr. Kolláth Zoltán, egyetemi tanár