Ambró Péter 1945. június 28-án született Rákospalotán. A Műszaki Egyetemen diplomázott erősáramú  villamosmérnökként.Az egyetem után a Lakótervnél helyezkedett el tervező mérnökként. Számos magyarországi lakó és ipari létesítmény erősáramú tervezése kapcsolódik nevéhez.

Ezt követően az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet főmunkatársa lett. Az akkori NDK-s partnerekkel több épületvillamossági újdonság, szakmai tudáscsere, tanfolyamok, képzések szervezése és lebonyolítása fűződik a nevéhez. Megszámlálhatatlan alkalommal járt külföldön főleg az akkori NDK-ban. Utazási szenvedélye a magánéletben is megmaradt, feleségével Judittal számos európai országban jártak. Imádott utazni, felfedezni tájakat, helyeket, embereket.

Később az Épületfenntartási K+F Alapítványnál a paneles épületek felújításának projektjében vett részt, majd a 2000-es évek elején visszakerült az ÉMI-hez, ahol a Tűzvédelmi Tagozat osztályvezetője lett. Ebben a pozícióban sikeresen bekapcsolódott egy Európai Uniós, több éven át futó projekthez. A  leégett és újjáépített Budapest Sportcsarnok (Sportaréna) füstelvezetési tesztelésének egyik megálmodója és kivitelezője volt. Tagja volt szakmai szervezeteknek.

2006-ban nyugdíjba vonult,  a mérnöki munkától azonban nem szakadt el. Tervellenőri tevékenységet folytatott hazai nagy és közepes beruházásoknál éveken keresztül.

Az Elektroinstallateur szakfolyóirat egyik munkatársa és műszaki lektora volt évekig, a  folyóirattal való kapcsolata az utolsó percig fennmaradt.

A mérnök szakma szerelmese volt  élete végéig. Tagja volt a Magyar  Mérnöki Kamarának, és a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Tagozati  titkári teendőket látott el a Magyar Mérnöki Kamara Elektrotechnikai Tagozatánál. Három éve vette át aranydiplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Megbízható, pontos, toleráns és fegyelmezett ember volt. Felesége, Judit több mint 30 éven át volt a munkában és a magánéletben egyenrangú társa. Házasságuk kiemelkedő volt. Remek társ, családfő és partner volt mindenben,  harmonikus párkapcsolatban éltek, szívvel-lélekkel szerették egymást. 

Hét éve gyógyíthatatlan vérképzőszervi tumort diagnosztizáltak nála. Igazi harcos volt, utolsó pillanatig abban bízott, hogy képes a kórt leküzdeni. Sajnos nem így lett.  2021 június 23-án elment közűlünk, mindössze öt nap választotta el a 76. évétől.

Emléke örökkön a szívünkben él, hiánya pótolhatatlan!

Nyugodjon békében!