Elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan lehetne ezeket a kábeleket megjavítani, és elkerülni a teljes cserét. Az elhárítás során azt tapasztaltuk, hogy a kábel megbontása után a kábelérből szabályosan folyt a víz. Egy szokásos reggeli megbeszélést követően – és a Google-ben történő keresgélés során – találtunk példát egy ausztrál cégnél, amely nagyfeszültségű kábelek gázátfújással történő szárításával foglalkozik.
A gondolatokat tett követte, és a pécsi gépészeti alkatrészboltokat bejárva sikerült pneumatikai és hidraulikai alkatrészekből összeállítani egy prototípust. A tesztelés során az eszközzel a korábbi üzemzavar során kibontott kábelekből már sikeresen el tudtuk távolítani a vizet.
A prototípus a következő eszközökből épült fel:
- egy 4,5 m3-es, 200 bar-os nitrogén palack (1. ábra),
- nitrogén reduktor 0–10 bar (nyomáscsökkentő) (2., 3. ábra),
- keresztmetszetbővítő elemek (4. ábra),
- egy 5 m-es, 6,3x3,5 mm-es kék tömlő (4. ábra),
- valamint végelemként egy 1m PN 10 bar 38x50 mm-es, Cobiindiwa ipari víztömlő (4. ábra).
1. kép (bal): nitrogénpalack. 2. kép (jobb): nitrogénreduktor.
3. kép.
4. kép.
A berendezés működési elve és a technológiai eljárás végül is rendkívül egyszerű. A vizet tartalmazó középfeszültségű kábelek elemi szálai közé semleges nitrogént gázt fújatunk nyomás alatt.
A nitrogén (N2) – amely Földünk légkörének 78,09 térfogatszázalékát alkotja – semleges standard körülmények között nem reakcióképes gáz. Úgynevezett inert gázként használják, például izzólámpákban az argon olcsó helyettesítőjeként.
A technológia alkalmazása során egy tömlőt rögzítünk a kábelre, amelyet a nitrogénpalackkal összekötve a gázt át tudjuk áramoltatni a kábelen. A gázt minimális, jellemzően 1,5 bar körüli nyomáson engedjük át a kábelen (5. ábra). A gáz átáramlásának hatására a kábel nedvesség tartalma a kábel végén először csepegve később habszerű formában távozik (6. ábra).
5. kép
6. kép
Tesztelést követően nem volt más hátra, minthogy éles helyzetben is kipróbáljuk a készüléket. A hibahelyen, egy oszlopközben, két évvel korábban egy építkezés miatt légvezetékről kábelre váltottak. A középfeszültségű kábel három fázisából kettőnél beázás jelei mutatkoztak, megbontásuk után szabályosan folyt belőlük a víz. Mivel a technológia a Dél-Dunántúli Áramhálózat Operatív irányítói értekezletén bemutatásra került, a kaposvári üzem kollégái is úgy döntöttek kipróbálják élesben az újítást.
Kültéri kábelvégbeázás miatt a kábel másik végén SF6 készülék becsatlakozásában történt meghibásodás a behatoló víz miatt (7. ábra). A hibáról mérési jegyzőkönyv készült (8. ábra). Ezt követően alkalmaztuk a N2 gázos szárítást. Összehasonlításként látható a kábelek szárítás utáni mérési jegyzőkönyve (9. ábra).
7. kép
8. kép
9. kép
A prototípus tehát jól vizsgázott mindkét esetben. A víz kihajtását a gázzal sikeresen elvégezték. Ezzel a mintegy 200 méteres kábelszakasz cseréjét tudtuk elkerülni, milliós költséget megtakarítva. Míg a berendezés bekerülési költsége pár tízezer forintra rúgott.
Az éles üzemzavar-elhárításban résztvevő szerelő kollégák pozitívan nyilatkoztak az új technológia használhatóságáról. Az általuk tett észrevételeket, finomításokat beépítjük, a munkavédelmi és technológiai szakterülettel együttműködve. Tervezetten kiterjesztjük a technológiát az áramhálózati üzemekre.
10. kép
Miért ázik be egy középfeszültségű kábel egyáltalán (10. kép)? Az utólagos vizsgálat során a beázás, ezzel együtt az üzemzavar technológiai hibára volt visszavezethető. A kivizsgálás során olyan információk is előkerültek, amelyek alapján a meglévő kábelszerelési technológiát is lehet fejleszteni, javítani. Ilyenek például a melegzsugor alkalmazásának korlátai a kábelek kültéri végelzáróinál. Az általában nem ideális körülmények között történő kábelszerelés (pl. ergonómia, időjárás, hőmérséklet) miatt ki kellett egészíteni a technológiát és hidegzsugor felhasználásával kell biztosítani a tökéletes vízzárást.
A cikk az Elektroinstallateur 2021/3. számának 16-17. oldalán jelent meg. Közlése a kiadó engedélyével történt.