November közepén élénk érdeklődést váltott ki, hogy Magyarországon szokatlanul magas szintre szaladt fel a villamos energia piaci ára, azaz a tőzsdei ár, amelyen a kereskedők adják-veszik az áramot, így érdemes tisztába tenni, világosan látni néhány villamos energetikai alapvetést.

Az orosz–ukrán háború kitörésével az európai országok új helyzettel kénytelenek szembenézni. Egyik napról a másikra kilőttek az energiaárak, megszakadtak a korábbi ellátási láncok, és felborultak az egyenes vonalú tőzsdék. Mindeközben a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentése vált az Európai Unió egyik fő célkitűzésévé. Ennek eredményeként Európa egyre inkább megújuló, másképpen időjárásfüggő erőművekre – nap- és szélerőművekre – támaszkodik, ám ez egy újfajta, sokak által a mai napig nem látott kitettséget eredményez.

Ugyanis a megújuló energiatermelők természetes velejárója a kiszámíthatatlanságuk. Ezzel szemben a lakossági és az ipari fogyasztási görbe független, a fogyasztói igényekhez alkalmazkodik, azt nem lehet az időjárás változékonyságához kötni. Az ellátás szélsőséges és csak korlátosan előrejelezhető ingadozása összeegyeztethetetlen a modern gazdaság követelményeivel is. A megújulók elvben kimeríthetetlen mennyiségben állnak rendelkezésre, olcsó energiaforrást és környezetbarát alternatívát jelentenek, ugyanakkor a rendszer kiegyensúlyozásához szabályozó kapacitások szükségesek, hogy az ellátás biztonságos legyen, amikor a zöldenergia-termelés nem biztosított.  Amikor tehát nincs megfelelő mennyiségű megújuló energia a piacon, akkor azt valahonnan pótolni kell. Ekkor lépnek előre a manapság igencsak lesajnált fosszilis erőművek.

Ezek az erőművek gyorsan képesek bekapcsolódni vagy szükség esetén csökkenteni teljesítményüket, hogy a fogyasztói igények változását követni tudják. Kiegyensúlyozzák az időjárásfüggő termelés ingadozásait, ezzel hozzájárulnak a rendszer stabilitásához, és biztosítják az azonnali teljesítményt, ha más források kiesnek. Ennek azonban ára van.

A megújulók térnyerése új kihívásokat okoz

Amikor egyszerre süt a nap és fúj a szél, akkor jelentős mennyiségű villamos energia áramlik a hálózatba, ami nullás vagy akár negatív árakat is eredményezhet. Tavaly közel száz negyedórában haladta meg a kínálat olyan mértékben a keresletet, hogy az árak lenullázódtak vagy egyenest a negatív tartományba süllyedtek. 2023-ban többször tapasztaltuk ezt, mint a megelőző tíz évben összesen, az idén pedig másfél hónappal az év vége előtt már 262 hasonló alkalomnál tartunk. Ez egyrészről rendszerirányítási kihívásokat idéz elő, másrészről felborítja a klasszikus energiatermelők üzleti modelljét. Mivel a megújulók bizonytalan termelése „visszafogja” a kiszámítható fosszilis erőművek nappali működését, azok kénytelenek üzemeltetési költségeik nagy részét egy későbbi, rövidebb üzemidő alatt biztosítani, amely éles árcsúcsokat okozhat az esti órákban. És igaz ez a fordított esetben is: azokban a ritka esetekben, amikor nappal ködös-szélcsendes időjárás alakul ki (a német nyelvben már meghonosodott kifejezés erre az időjárásállapotra a Dunkelflaute, magyarul sötétszélcsend), a nap- és szélerőművek termeléshiánya miatti kiesést szintén más erőműtípusokkal kell pótolni. A fent említett okok miatt a fosszilis erőművek üzemeltetés és megtérülés céljából kénytelenek magasabb árakat szabni ezekben az időszakokban is.

Ugyanez a jelenség zajlott le a november első felében Németországban is, amikor a ködös időjárás miatt gyakorlatilag leállt a zöldáramtermelés az országban. Ennek eredményeként pedig 820 euró/megawattóra magasságába szöktek fel az ottani árak. Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk Lengyelországban, Romániában, Görögországban vagy éppen Olaszországban, nemritkán megközelítve a megawattóránként 1000 eurós árat.

A határmetsző keresztezések szűkössége

Az ellátásbiztonság és a rendszerstabilitás szempontjából ugyancsak fontos tényezőként jelennek meg a határmetszékek, vagyis az országok közötti villamosenergia-összeköttetések. Ezek lehetővé teszik, hogy egy ország energiát importáljon vagy exportáljon a kereslet és a kínálat ingadozása alapján, segítve ezzel az energiaellátás rugalmasságát. Azonban kapacitásuk korlátozott, csak véges mennyiségű energiát képesek átszállítani, ezáltal közvetlenül befolyásolva a villamos energia aktuális árát. 

Nem véletlen, hogy az idén szeptemberben a leginkább kitett balkáni országok energiaügyi miniszterei levélben fordultak az Európai Bizottsághoz a magas régiós villamosenergia-árak kapcsán. Érvelésük szerint hiába integrált az európai villamosenergia-piac, ha a szűkületek miatt a magas kereslet idején a délkelet-európai régió nem támaszkodhat a többi uniós ország termelési kapacitásaira.

Hozzátartozik még a jelenlegi árazási környezethez az a tény, hogy Ukrajnában jelentős, egyes becslések szerint 16-18 gigawatt termelőkapacitás esett ki az orosz bombázások következtében. A kieső energiatermelést egy jó ideig nagyrészt a szomszédos országokból történő importtal lehet pótolni, ami Kelet-Európa országaiban jelentős többletkeresletet eredményezett. Ez a keresleti nyomás felhajtja a villamosenergia-tőzsdei árakat.

Fontos tehát kiemelni, hogy nem hazai sajátosság, hanem régiós jelenség az extrém magas és extrém alacsony, sőt mínuszos árak egyre gyakoribb előfordulása.

Az eltérő termelési szerkezetek, a megújulók robbanásszerű felfutása, az ezt lekövető infrastruktúra hiánya, és nem utolsósorban az átgondolatlan politikai döntések miatt árrégiók kezdenek kialakulni, amelyek komoly kihívást jelentenek az Európai Unió versenyképességére nézve.

A napi tőzsdei árak és a hazai energiaárak összefüggései

A már említett okok miatt a zöldítés természetes velejárója, hogy a villamos energia tőzsdei ára kiugróan magas vagy éppen negatív értéket vesz fel, azonban ez nem befolyásolja számottevően a hazai fogyasztók piaci árait, amelyeket leginkább az átlagos ár, illetve a hazai zsinórtermelők határoznak meg. A legtöbb felhasználó ugyanis olyan szerződéseket köt, amelyekben az árat egy átlagos, mindkét fél számára előnyös szinten határozzák meg, így a kereskedők és a fogyasztók is kiszámítható költségekkel tervezhetnek. Ennek köszönhetően a rövid távú áringadozások kevésbé érintik a fogyasztókat.

Magyarország az elmúlt években minden várakozást felülmúló teljesítményt nyújtott a zöldenergia használatának fokozásában. A hazai naperőművi kapacitás már a 7,4 gigawattot közelíti, ezzel mostanra mintegy ötödével haladtuk meg az eredetileg 2030-ra vállalt célszámunkat. Az elmúlt szűk három év alatt, 2022 eleje óta több mint duplájára bővült a hazai beépített napelemes összteljesítmény. A napenergia aránya a magyar áramtermelésben 2023-ban a világon a harmadik, Európában a második legmagasabb volt.

Vannak olyan időszakok, amikor az ország villamosenergia-szükségletét teljes egészében zöld úton, káros anyag kibocsátása nélkül tudjuk fedezni, elsősorban a Paksi Atomerőmű és a naperőművek jóvoltából.