e-villamos online szaklap

VITERA

| | |  2 | |

Miért nincs ma valódi villamos tervezői oktatás egyetemeinken: Mit lehet tenni az ügyben? Dely Kornéllal, az Elektrotechnikai Tagozat felsőfokú szakirányú oktatási felelősével beszélgettünk egy megoldási lehetőségről, a Villamos Tervezési Alapismeretek című anyagról, koncepcióról.

1974-ben végeztem a Kandó Kálmán Fõiskola Erõsáramú Karán, Villamos-energia szakon, majd további öt éves tanulást követõen 1981-ben diplomáztam a BME Erõsáramú Automatizálási képzésén. Mindkét intézményt nagyra tartom, mindkettõre a mai napig is sok köszönettel gondolok.

Tervezõmérnök vagyok 1975 óta, de pályafutásom menet közben vargabetûket írt le, és ennek köszönhetõen hét éven keresztül fõállásban a Kandó Kálmán Fõiskola Erõsáramú karán tanítottam mûszaki fizikát, villamosságtant, villamosgépeket, de foglalkoztam egy évig robottechnikával is. Aztán 1995-ben, a magánéletemben elõálló okok miatt elköszöntem az oktatástól, és újra az elektromos kiviteli tervek készítésére álltam rá fõ tevékenységként.

Az oktatásban eltöltött idõnek köszönhetõen továbbra is figyelemmel kísértem a mûszaki felsõoktatás képzésének aktuális eseményeit. Miután az Elektrotechnikai Tagozatban különféle posztokon szerepet vállaltam, illetve vállalok mai is, részben ezen keresztül, részben a szakmai tevékenységem révén, szembesülhettem a tervezõi világ jelenkori kihívásaival, problémáival.

Ezek közül az volt az egyik legszomorúbb tapasztalatom, hogy hazánkban megszûntek az elektromos tervezõintézetek. Azok a pályakezdõ fiatalok, akik szeretnének tervezõi pályára menni, a magántervezõi irodák alkalmazásába kell, hogy jelentkezzenek, de véleményem szerint ennek révén közel sem mindig kapnak elegendõ vagy kellõen széles körû tanítási lehetõséget, mert a piaci viszonyok miatt nem áll elegendõ idõ a beletanulásba. A régi világban ez nem volt probléma, ma igen.

Nyilvánvaló lett számomra, hogy a kor adottságaira és kihívásaira megfelelõ választ kell adni. Meggyõzõdésem szerint a felsõfokú képzésben tenni kellene valamit annak érdekében, hogy a hallgatók megismerhessék az erõsáramú tervezést, mint szakmai pályafutási lehetõséget, mert csak ekkor remélhetjük azt, hogy kedvük lesz ehhez a szakmához.

Valójában tehát két dolgot kell elvégeznünk.

Egyrészt a mérnöki társadalomnak, ezen belül a villamos tervezõknek választ kell adniuk a tervezõvé válás folyamatának problematikus kérdéseire. Ehhez mindenképpen szükséges, hogy közérthetõ módon foglaljuk össze és koherens gondolatkörbe helyezzük be a villamos tervezés szakmai tevékenységét, sajátosságát és kihívásait. Tetszik vagy nem tetszik, de végig kell gondolnunk a tervezõi tevékenységet egy egységes rendszer alapján, és ezt meg kell írni egy közérthetõ szakmai törzsanyag keretében.

Másrészt meg kell gyõznünk az oktatásban dolgozó illetékeseket arról, hogy vegyék bele a már kialakult tantervükbe a villamos tervezés képzését, tanítsák meg a hallgatókat a tervezéssel kapcsolatos szakmai ismeretekre. Természetesen eddig is megemlítik a jegyzetekben, illetve elõadásokon, hogy létezik villamos tervezés, és némi ismeretet is nyújtanak ezen a téren, de nem teljes körû a tájékoztatás! Végsõ soron arról van szó, hogy mind a mérnöki társadalomnak, mind a hazai mûszaki oktatásnak választ kell adnia arra a helyzetre, hogy szinte teljesen megszûntek a hazai tervezõintézetek.

A fentiekben ismertetett problémakör megoldását a Magyar Mérnöki Kamara bevonásával láttam a leginkább kivitelezhetõnek, ezért elsõ körben két irányban léptem. Egyrészt régi munkahelyemen, a ma már Óbudai Egyetemen létezõ Kandó Kálmán Karon megkerestem az erõsáramú villamos energia terület oktatási illetékeseit, akik teljesen nyitottak voltak az elképzeléssel kapcsolatban. Azt mondták, hogy amennyiben az MMK tervezõi összeállítanak egy tervezõ-szakmai szempontból koherens törzsanyagot, azt az egyetem bevezeti a tantárgyi lehetõségek körébe.

Másrészt a MMK-t is megkerestem. Elsõnek Kun Gábor elnök úrnak fejtettem ki elképzelésem lényegét, aki azonnal támogatta a dolgot. Végigelemeztük a tennivalókat, megbeszéltük a lehetõségeket, és az Elektrotechnikai Tagozatban tevékenykedõ néhány kolléga bevonásával létrehoztunk egy néhány fõs csoportot, amiben mindenki egyenlõ jogokat kapott, de a szervezés és a témavezetés felelõssége nekem jutott. A törzsanyag neve Villamos Tervezési Alapismeretek, rövidítve VITERA. Munkánkat egyelõre még díjazás nélkül végezzük.

Eleve meghatározó szempont volt számunkra, hogy kétféle tudásszintû képzésben gondolkodjunk. Elsõ körben a BSC szintre dolgozzuk ki a törzsanyagot (VITERA), és ha majd beválik a gyakorlatban is az elképzelés, vagyis lesz elegendõ számban jelentkezõ diák a tervezés-tanításra, akkor az MSC szintre vinnénk tovább a koncepciót egy másik elnevezéssel, hiszen az majd az alapismeretekre fog ráépülni. Ezen kívül azt is figyelembe kellett vennünk, hogy milyen tananyag-struktúrával rendelkezik az adott oktatási intézmény, amelyik számára elkészítjük a törzsanyagot. A Kandón többféle erõsáramú szakképzés folyik, ebbõl mi a villamos energia tanításához készítjük el törzsanyagot.

Jelenleg már túl vagyunk a VITERA koncepciójának kidolgozásán, és megírtuk vázlatos formában. Nem azt mondom, hogy ez volt a legnehezebb feladat, de rendkívül fontos lépcsõfokon jutottunk túl, mert ettõl kezdve a feladat megfogalmazása már világos, és teljes erõvel összpontosíthatunk a részletes kidolgozásra. Persze miután az ördög mindig a részletekben bújik el, lehet, hogy most jön majd a munka problémásabb része.

A hazai egyetemeken - öt van vidéken, kettõ Budán - az erõsáramú villamosmérnök-képzés túlnyomó része (eléggé meglepõ módon) nem villamosenergia-ellátással, hanem automatizálással kapcsolatos, amihez a most készülõ VITERA nem illeszkedik. Ezért erre a szakterületre is szeretnénk készíteni egy ide illeszkedõ koncepciójú VITERA-2 munkát. Talán az automatizálási törzsanyag több egyetem érdeklõdését is felkelti, és akkor jobban elterjedhet az oktatásban ez a fajta villamos tervezõi képzés.

Azt szeretnénk elérni, hogy a VITERA anyagából már könnyen megírható legyen egy egyetemi jegyzet, illetve alkalmas formában megszerkesztett írásvetítéssel, tarthassanak elõadásokat. Persze ez a kérdés már az adott oktatási intézmény kompetenciájába tartozik. Én csak azt remélem, hogy egy hitelesen kidolgozott szakmai munkát fogunk létre hozni, amibõl az erõsáramú tervezõi társadalom és a hazai mérnökképzés is profitálhat.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


| 2011. jan. 14.

A cikket olvasva (mint régi tervező) az a véleményem, hogy ahhoz, hogy valaki tervezéssel foglalkozzon először a szakmát kellene "testközelből" megismerni. Ennek járható útja, hogy az elméleti képzést követőn (az iskola padjaiból) a gyakorlati életben kell, hogy a "tervező jelölt"megismerje a szakma sajátosságait.Én ezt időben idő terjedelembe is definiálnám, vagyis 5 év ismeret, szakmai gyakorlat után és a ma már a tervezéshez szükséges (MMK előírások) feltételek teljesítését követően adnám meg a tervezői jogosultságot.


| 2010. szept. 30.

Érdekes a cikkben felvetett problémakör, gyakorló (magán)tervezőként én is szükségét tartottam volna annakidején ilyen jellegű szakirányú segítségnek (a cikkíróval megegyezően én is később lettem tervezőmérnök) Esetleg - a tanultak és a gyakorlat felfrissítéseként - szívesen venném, ha a neten (pl. az MMK honlapján) is elérhető lenne a tananyag elektronikus formában.

Facebook-hozzászólásmodul