Dési Labert György
(1945-2023)
Dési Albert 1945. január 6-án Egerben született. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1968-ban fejezte be tanulmányait. A villamosmérnöki oklevél megszerzését követően a Budapesti 43-as számú Állami Építőipari Vállalatnál, Magyarország, illetve Közép-Európa akkori legnagyobb építőipari vállalatánál helyezkedett el. Dolgozott a budapesti kerületekben a nagy panel-lakótelepek építkezésein, a lakásokon túl az ABC áruházak, az iskolák, bölcsődék, egészségügyi épületek építésénél. A hétéves kivitelezői gyakorlatban jelentős tapasztalatokra tett szert a gyártástechnológiai és az épületvillamos fejlesztő munka területein. 1975-ben, a vállalat villamos fejlesztő mérnökeként, ajánlatott kapott, hogy az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium villamos főmérnöki állását vállalja el. 1975-től az államigazgatásban dolgozott, az építőipar kutatás-fejlesztését, főleg az épületvillamosság szakágazat átalakítását, modernizálását koordinálta. Mint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakmai főtanácsadója, az építésügy referense. 2011-ben ment nyugdíjba. A MEE Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztályának 1968-tól tagja, 1986-től titkára, 1988-tól 2011-ig elnöke, majd a Szakosztály titkáraként annak képviseletét látta el a MEE Elnökségében. Mindig arra törekedett, hogy a szabványok, előírások elméletét a kivitelezéssel összhangba hozza, a gyártócégeket, a kivitelezőket, sőt a villamos szakmát oktató intézményeket egy asztal mellett konszenzusra juttassa.
A műanyag ablakok kezdeti felhasználása, majd az épületszigetelések, az épületgépészeti fűtéskorszerűsítések prezentálása okán sokat szerepelt a TV-ben és a rádióban, ezek gazdaságossági és célszerűségi használatát tényadatokkal, érvekkel népszerűsítve. Napi munkája mellett 11 élvig dolgozott az EU két Munkacsoportjában, mint magyar képviselő.
1977 óta tagja az Építéstudományi Egyesületnek (ÉTE) az Épületvillamos Szakosztály elnökeként. 1998-tól aktív tagja a Magyar Mérnöki Kamarának és a Magyar Igazságügyi Szakmai Kamarának. A MMK Elektrotechnikai Tagozatban a Minősítő Bizottság, majd az Elnökség tagja több ciklusban, valamint a MMK Jogosítási Beszámoló Vizsga Szakértői Testületének szakmai vizsgáztató tagja. A MSZT MB 840 Bizottságban a MMK ELT képviseletét látta el. A Magyar Újságírók Tudományos Lapok szövetségének tagja.
Munkássága alatt 120-nál több szakcikk, publikáció szerzője és 12 szakkönyv szerzője, illetve társszerzője, szerkesztője. Kiemelkedő eredmény társszerzői és szerkesztői tevékenységében az Épületvillamosság szakkönyv, aminek a 10. bővített kiadása 2023-ban jelent meg. Folyamatosan oktatott, vizsgáztatott szakiskolákban, oktatási központokban, a MMK-ban és a MEE-ben. 1995-től regisztrálva volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a BKIK, GYOSZ, valamint a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NSZFI) országos vizsgaelnöki névjegyzékeiben.
Szakmai tudományos és gyakorlati munkáját a következő díjakkal ismerték el:
Dr. Ferenc Pál Érdemérem, ÉTE Díj, ÉTE Érdemérem, Alpár Ignác Díj; MEE díjak: Straub-díj, Kandó-díj, Bláthy-díj, Elektrotechnika Nagydíj, Életpálya-díj; államigazgatási és társadalmi munkájáért: Építőipar Kiváló Dolgozója, Eötvös Lóránd-díj, a Magyar Köztársaság Érdemérem Ezüst fokozata, Bibók István Érdemérem, a Közszolgálatáért Érdemérem arany-fokozata.
Nyugdíjas évei alatt sem hagyta abba a szakmai munkát, oktatott, vizsgáztatott igazságügyi szakértői munkákat végzett a bíróságoknak, a rendőrségnek és a közjegyzőknek.
Haláláig – 2023. augusztus 21-ig – folyamatosan dolgozott.
Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük:
Magyar Mérnöki Kamara
Elektrotechnikai Tagozat
