e-villamos online szaklap

Világításvezérlés épületek mellékhelyiségeiben I.

Mosdók

| | |  0 | |

Talán kissé furcsának tűnik, de a mesterséges világítás automatikus működtetése az egyszerűbb megoldásokkal kezdődött és lett népszerű, úgymint kültéri lámpák vagy éppen mosdók, előterek világításának a kapcsolása. Valószínűleg az érzékelési és kapcsolási technológia kezdetlegesebb állapota és a fényforrások kapcsolási viselkedése is befolyásolta ezt a helyzetet, nem is beszélve az újdonságtól való tartózkodásról.

Időközben olyan fejlődésen ment keresztül mind a már említett érzékelői terület, mind pedig a lámpatestek/fényforrások gyártása (elsősorban a LED-technológia térnyerésével), hogy a hangsúly – első lépésben Nyugat-Európában – gyorsan áthelyeződött a használati és energiafogyasztási szempontból sokkal kiemeltebb épületrészekre.

Ennek ellenére ma is érdemes figyelmet fordítani az egyszerűbb területekre, mivel megfelelő ismeretek birtokában jól lehet optimalizálni az érintett helyiségekben alkalmazott megoldásokat, így beruházási költségcsökkentést, gyorsabb megtérülést tudunk elérni.

Automatikus vagy kézi működtetés

Indulásként érdemes azt a klasszikus kérdést megválaszolni, hogy érdemes-e automatikus világításműködtetést választani olyan egyszerű helyekre, ahol jellemzően alacsony a beépített teljesítmény, tehát hosszabb megtérüléssel kell számolnunk. Azon túl, hogy a korábbi cikkünkben már említett, épületek energiahatékonyságával foglalkozó szabvány, illetve a különböző épületminősítési rendszerek (LEED, BREEAM) elvileg rászorítják a beruházói, üzemeltetői oldalt az ilyen jellegű megoldások alkalmazására, néhány – valószínűleg sokak által – tapasztalt jelenség is alá tudja támasztani az automatikus működtetés létjogosultságát.
Vajon ki ne találkozott volna olyan mosdóval, ahova belépve már felkapcsolt állapotban lévő lámpákat látunk, majd később bármikor újra benyitva, hasonló helyzetet találunk. Ennek oka részben a nemtörődömség, másrészt a kórokozók szempontjából „kritikus” pontot jelentő kapcsolókészülék megérintésétől való tartózkodás, amely a 2020-22 közti járványhelyzet tükrében jobban megérthető.

A passzív infravörös érzékelőkkel kialakított automatikus világításkapcsolás esetén kiemelten fontos a jól elhelyezett eszköz és a jó beállítás. A harmadik lába az alapvető feladatoknak: a legoptimálisabb érzékelő kiválasztása. Kezdjük ezzel a ponttal!

Érzékelési területek

A B.E.G. a kezdetektől ügyel arra, hogy az érzékelőihez tartozó hatótávolságot a lehető legpontosabban definiálja. A passzív infravörös (PIR) technológiából adódóan ezt a távolságot több körülmény (környezeti hőmérséklet, viselt ruházat, szerelési magasság,…) befolyásolja, még beltéri alkalmazások esetén is, ezért teljesen precíz értékeket nem lehet megadni.

Minden B.E.G. gyártmányú érzékelőnél szerepel az adatlapon, hogy 2,5 m-es szerelési magasságnál milyen érzékelési tartománnyal számolhatunk. Ez alapvető fontosságú az eszközök betervezhetősége, alkalmazása szempontjából, hiszen ezen adatok nélkül nem lehet meghatározni a beépítési pontokat, illetve ennek az alapvető információnak a hiányában vagy figyelmen kívül hagyásával, a nem megfelelő pozícióba történő beépítés esetén a kapcsolás nem fog megfelelően működni.
Arra az esetre, ha a szerelési magasság eltér a standard 2,5 m-től, a B.E.G. egy táblázatban specifikálja az érzékelési távolságokat 0,5 m-es lépcsőkben.

PD4 méretű lencsebúrával rendelkező érzékelők érzékelési tartománya

Amennyiben egy ilyen érzékelési diagrammot megnézünk, több zónát is láthatunk. Az 1. zóna a legnagyobb, ami az „áthaladási” üzemmódban jelöli a hatótávolságot. A 2. zóna már kisebb érték, amely „megközelítési” üzemmódra vonatkozik. A legkisebb pedig, – ahol a készülék a legérzékenyebb – a 3. zóna, a „kis mozgások” területe, amelyet jelenlétérzékelők esetében „ülő tevékenység” néven is szoktunk emlegetni.

Ez utóbbinál azt mondhatjuk, hogy kis fej- vagy kézmozdulatokat is érzékel az eszköz, ami számítógépes egér vagy billentyűzet kezelését jelentheti, így fenntartva a világítást.

Az 1-es és 2-es zóna különbsége abból adódik, hogy áthaladás (keresztirányú mozgás) esetén a mozgó test több – egymás melletti és alatti – elemi lencseszegmensben (szektorban) okoz változást, így már nagyobb távolságban észlelt mozgás esetén is megtörténik a kapcsolás. Amennyiben megközelítésről beszélünk, tehát pontosan a készülék irányába mozgunk, csak jóval kevesebb szektorban történik hőkép változás, később éri el az elektronika a kapcsolási szintet, azaz „közelebb kell menni” az érzékelőhöz a bekapcsolás érdekében.

Ezért kiemelten ügyelni kell arra, hogy az elhelyezett érzékelő a várható mozgásokhoz viszonyítva milyen távolságra kerüljön, pl.: egy közlekedő esetén a szemben lévő ajtó mindenképpen a megközelítési zóna távolságán belülre essen, ne az áthaladási, azaz maximális érzékelési tartományt vegyük figyelembe!

Védettség

Ha a mosdók világításvezérléséről akarunk beszélni, akkor egy napi gyakorlatban tapasztalható problémával kell kezdeni. Sajnos a projektek túlnyomó többségénél a wc-k, piszoárral ellátott területek vagy a mosdó előtér esetén megnövelt védettségű – IP44, IP54 esetenként még IP55 – érzékelőket találunk a terveken.

Ez bizony a felesleges túlbiztosítás esete, mivel az aktuális előírások a vizes területtől, azaz a víz „forrásától” számított távolságon alapuló zónákat határoznak meg az alkalmazandó védettségi szinthez. A 3. zónában, amely a víztől (csaptól, illetve a zuhanyzótól, fürdőkád szélétől függőlegesen figyelembe vett hasábtól) 60 cm-es sugárral számolt távolságtól már nincs különleges előírás, IP20-as védettséggel rendelkező eszközöket használhatunk.
Ha egy tervező magas védettségű készülékeket specifikál az ilyen területekre, úgy indokolatlanul megnöveli az installáció költségeit, így a megtérülési időszak is jelentősen hosszabb lesz.

Mozgás- vagy jelenlétérzékelő

A másik jellemző hiba, hogy sokan a mai napig nem ismerik a mozgásérzékelő és a jelenlétérzékelő közti különbséget, amit mi egy korábbi cikkünkben tisztáztunk. Ennek következtében a legtöbb esetben jelenlétérzékelőt találunk a mosdókba betervezve mondván, „nehogy a wc-fülkében tartózkodás ideje alatt lekapcsolódjon a világítás”!

Ez egy jó minőségű, megfelelően elhelyezett és jól beállított mozgásérzékelővel sem fog előfordulni, miközben egy drágább, de rosszul beállított jelenlétérzékelővel bármikor megtörténhet. A fenti két pontban ecsetelt téves megközelítések eredményeképpen sokszor előfordul, hogy az irodai alkalmazásnál drágább megoldást sikerül betervezni a vizesblokkok területére.

WC-k világításvezérlése

A vizesblokkok esetén előre tisztázni kell néhány körülményt. Fontos az az építészeti információ, hogy a wc-fülkék elválasztása csökkentett magasságú paravánfalakkal vagy mennyezetig futó teljes falazattal történik. Az előző esetben ugyanis jelentősen csökkenthető az érzékelők száma, mivel az elválasztó fal fölé, középre elhelyezett készülék megoldja a két szomszédos fülke megfigyelését.

Mennyezetig futó falakkal sajnos ez a lehetőség nem áll rendelkezésünkre, minden fülkébe egyedileg kell érzékelőt elhelyezni.

Paravánfalakkal elválasztott wc-fülkék a bal oldali és mennyezetig érő falakkal elválasztott fülkék a jobb oldali képen.

A korábban már körüljárt műszaki megfontolások alapján ezen a területen egy egyszerű, de jó minőségű mozgásérzékelő, megfelelő beállítással (javasolt a minimum 2 perces késleltetés) és jó elhelyezéssel megoldja a feladatot. Erre a B.E.G. kínálatában a BL2-DE készülék a legegyszerűbb lehetőség, amennyiben nincs álmennyezet a helyiségben, úgy kiegészítésként egy aljzatot kell alkalmazni.

BL2-DE

Előfordul, hogy nagyméretű kommunális épületek (pl. plázák) esetén egészen nagy kiterjedésű egy illemhely, ahol nagyon sok fülke található. Ilyenkor bizony szükséges lehet a jelenlétérzékelők alkalmazása, ha az egész terület világítását egyben szeretnénk kapcsolni. Ugyanis, amíg a mozgásérzékelőket párhuzamosan tudjuk kötni, de limitált az összekapcsolható eszközök száma (BL készülékek esetén 5 db, PD3 sorozat esetén maximum 8 db), addig egy jelenlétérzékelős megoldásnál a master eszközhöz kapcsolható slave-ek száma nincs korlátozva.
Tehát ebben az esetben a jelenlétérzékelő master-slave kapcsolati lehetőségét használjuk ki.


PD2-M-1C-DE bal oldalt és PD2-S-DE jobb oldalt.

Szerencsére egyre többször találkozunk olyan igénnyel a különböző minősítési rendszereknek történő megfelelés következtében, hogy a vizesblokkok esetében a világítás működtetése mellett a helyiségben való tartózkodás függvényében egy szelepet működtetnek, amely használaton kívüli időszakokban elzárja a víz utánpótlását, így megakadályozva egy csőrendszeri vagy öblítőben előálló hiba miatti vízvesztést.
Ehhez alkalmazható álmennyezeti beépítésnél a PD3N-2C-DE típusú készülék vagy nagy számú érzékelő alkalmazása esetén a PD2-M-2C-DE master jelenlétérzékelőt, illetve felületre szereléskor a PD2-M-2C-AP eszközt tudjuk javasolni.

Fürdőszoba (Fotó: Tracy Ben – stock.adobe.com)

Természetesen más megoldások is szóba jöhetnek, mint például az oldalfali érzékelők alkalmazása, amelynél nem elsősorban a kültéri mozgásérzékelőket javasoljuk, hanem a szerelvénydobozba építhető Indoor 180 sorozat mozgásérzékelőjét (Indoor 180-R) vagy jelenlétérzékelőjét (Indoor 180-M-2C), amelynél az elhelyezésre kell ügyelni, egyrészt a fent már említett zónahatárok tartásával, illetve a megfelelő pozícionálással, hogy a belépési pontok, illetve a fülkék lefedettsége biztosított legyen.

Zuhanyzók

Abban az esetben, ha olyan helyiséget kell érzékelővel ellátni, ahol több zuhanyzó található, kiemelten ügyelni kell a szerelési zónahatárokra, illetve a növelt védettségre. Itt elsősorban a várható nagyobb fokú páratartalom miatt javasolt magasabb védettség alkalmazása, de mindenképpen a 2. zónán kívül.

Álmennyezeti beépítésnél a PICO vagy PD9-M-1C-SDB-IP65 jelenlétérzékelőket tudjuk javasolni, míg felületre szerelt készülékek esetében a PD3N-1C-AP mozgásérzékelő már IP44-es védettséget biztosít.

Fontos megjegyezni, hogy az érzékelők az üveg vagy polikarbonát zuhanyzóajtókon nem „látnak” át, így ezeken a helyeken fokozottan figyelni kell a késleltetési idő beállítására.

PICO-N-M-1C-DE PD9-M-1C-SDB-IP65 PD3N-1C-AP

Konklúzió

Tapasztalataink és a fenti, műszaki alapú következtetések alapján aláhúzhatjuk, hogy a világítás automatikus működtetése mindenképpen ajánlott, hiszen biztosítja, hogy nem fog feleslegesen működni a világítás, azaz energiahatékony, valamint lehetővé teszi számunkra az érintésmentes, tehát egészségügyileg előnyös működtetést, ami ráadásul emelt szintű komfortot nyújt. Ennek eléréséhez nem kell mást tennünk, csak a megfelelő érzékelőket a körülmények figyelembe vételével elhelyezni és jól beállítani.

Következő cikkünkben folyosók és lépcsőházak világításvezérlési lehetőségeit vizsgáljuk meg, különböző megoldási lehetőségekkel, alternatívákkal.

Ekler Attila
B.E.G. Hungary Kft.

B.E.G.Világítástechnika

Kapcsolódó

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul