e-villamos online szaklap

Életének 94. évében elhunyt Kádár Aba

| | |  0 | |

Életének 94. évében elhunyt Kádár Aba

2020. június 23-án, rövid betegség után, elhunyt Kádár Aba a villamos biztonságtechnika országosan ismert, meghatározó alakja, aki évtizedeken keresztül segítette a MMK Elektrotechnikai Tagozatának munkáját a legutóbbi időkig. Véleményét, tanácsait mindig mértékadónak tekintették szakmai körökben, óriási élet- és szakmai tapasztalatát tudva mindig biztonsággal fordulhattunk hozzá kérdéseink megválaszolása, problémáink megoldása érdekében. Halála nagy veszteség mindannyiunk számára.

Kádár Aba temetése 2020. július 20-án 10:30-kor lesz a Farkasréti temetőben, míg előző nap, július 19-én, 18 órakor gyászmisét tartanak a lelki üdvéért a Villányi úti Szent Imre-templomban.

Kádár Aba rövid szakmai önéletrajza

Kádár Aba 1927-ben született Budapesten. Közvetlenül a budai ciszter gimnáziumban tett érettségi után, 1945 őszén beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1949. szept. 1-én „B-tago­zatos” (villamos) gépészmérnöki oklevelet kapott. (Ez volt a Budapesti Műszaki Egyetemen az utolsó olyan évfolyam, amelyben a villamosmérnököket még nem külön, hanem a gépészmérnökök között képezték.) 1999. szept. 17-én arany, 2009-ben gyémánt diplomát kapott.

Fő szakterületei az erősáramú villamos biztonságtechnika, az áramszolgáltatás, illetve a villamos hálózathoz való fogyasztói csatlakozás és a szabványosítás voltak.

Főállású munkahelyei voltak

  • 1945–1947. (nappali egyetemi tanulmányai közben) Újjáépítési Minisztérium, közmunkaügyi előadó;
  • 1949–1955. Budapesti Elektromos Művek, kábelhálózati mérnök;
  • 1955–1956. MÉLYÉPTERV, villamos tervezőmérnök;
  • 1956–1967. Energiagazdálkodási Intézet (EGI, korábban: HŐTERV), villamos tervezőmérnök, majd villamos főszakértő;
  • 1967–1988. (nyugdíjba vonulásáig) Állami Energetikai és Energia­biztonságtechnikai Felügyelet (röviden: Energiafelügyelet, korábban: OVILLEF), főelőadó, majd műszaki tanácsadó, főmunkatárs.

Másod-, illetve mellékfoglalkozású munkahelyei

  • 1950–1962. Állami Műszaki Főiskola, ill. (ennek megszűnése után) Budapesti Műszaki Egyetem, gyakorlatvezető tanár­segéd;
  • 1956–1957. MÉLYÉPTERV, tervezési tanácsadó;
  • 1962,–1975. Ganz Villamossági Művek, villamos berendezés-tervezési szakértő.

Munkaviszonyon kívüli állandó (rendszeres) megbízásai

Magyar Szabványügyi Testület (korábban: Hivatal), 1966. óta szabványjavaslat-készítő, villamos biztonsági szabványok külső előadója, külső („A” kategoriába sorolt) szakértője, sok szabvány szakbizottságának elnöke, az „Épületek  villamos berendezése” Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizottságának elnöke; a Nemzeti Akkreditálási Tanács rendszeres, (minősítői vizsgát tett) szakértője, Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet (ill. jogelődje) 1973. óta előadó tanár; 2002-2011 vezető tanár, Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet 1988-1999. villamos biztonság­technikai külső szakértő. 1998. ápr. 15-től a Műszaki Biztonsági Főfelügyeletnél annak megszűntéig a „TMB Engedélyezési Felügyelet főszakértője” cím viselésére jogosított rendszeres közreműködője.
2001. óta a VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft szakmai felügyelő bizottságának tagja.

Bejegyzett villamos biztonságtechnikai szakértő 1957. óta (először a Munkaerőtartalékok Hivatala, majd a NIM, az IpM, majd a Magyar Elektrotechnikai Egyesület hivatalos szakértői névjegyzékébe történt bejegyzések alapján). A Budapesti és Pestmegyei Mérnöki Kamara szakértői névjegyzékében 01–1855 nyilvántartási számmal szerepelt, a Magyar Mérnöki Kamara Elektrotechnikai Tagozata Minősítő Bizottságának korábbi alelnöke, állandó tagja. Kijelölt igazságügyi szakértő 1984-1998. között.

Szabványosítási tevékenységei

1959 óta számos  villamos – főként biztonságtechnikai vagy ilyen vonatkozású – szabvány (köztük az MSZ 172, MSZ 1600, MSZ 1610, MSZ 4581 és MSZ 1585 szabványsorozatok) javaslatkészítője és állandó külső előadója; csaknem valamennyi országos és számos ágazati erősáramú villamos szabvány szakbizottsági tagja; az MSZT/MB 840 elnöke, a 807, 809 és 839 MB tagja, a nemzetközi szabványosítás terén több, mint tíz KGST külföldi szabványtárgyaláson vett részt, s az IEC TC 64 ülésein 1973-2009 között képviselte hazánkat. A magyar nemzeti képviselet tagjaként CENELEC ülésen is részt vett. A Magyar Energiafogyasztók Szövetségének állandó képviselője volt az MSZT-ben.

A Nemzeti Akkreditáló Testület megbízásából, mint képesített minősítő, több vizsgálólaboratórium akkreditálásában részt vett.

Szakirodalmi tevékenységei

7 szakkönyv kizárólagos szerzője, 6 szakkönyv szerkesztője és szerzője, 18 (más által szerkesztett) szakkönyv részleteinek szerzője, számos szakkönyv lektora, számos mérnöktovábbképző, egyetemi, főiskolai és tanfolyami jegyzet szerzője, még többnek lektora, több mint 150 szakcikk, valamint több mint 30 szakmai ismeretterjesztő cikk szerzője.

Előadói tevékenysége

80 éves koráig rendszeresen adott elő a Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet posztgraduális képzésének keretében, egészen haláláig adott elő mérnöktovábbképző, tanfolyami oktatás, ankétok és más nagyrendezvények, valamint önálló meghívások keretében.

Vizsgáztatói tevékenysége

A Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet kép­zésében több mint 25 évig rendszeresen szigorlatoztatott és kollokváltatott; az Intézet, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet által tartott szaktanfolyamokon több mint negyedszázadon át vizsgáztatott; korábban a Műegyetem Állami Vizsgabizottságának is tagja volt; a GKM szakképzési vizsgabizott­sági elnöki névjegyzékében szerepelt, s mint ilyen, gyakran kapott a Minisztériumtól vizsgaelnöki megbízást.

Különböző szakmai kérdésekben felállított alkalmi szakbizottságokba gyakran kérték fel közreműködő tagként, több mint kétszáz ilyen bizottságnak volt a tagja.

Állami kitüntetései

  • Vietnámi Barátság-érdemérem (féléves Vietnámban töltött ter­vező munkámért), 1961;
  • Nehézipar Kiváló Dolgozója, 1964;
  • Kiváló Munkáért, 1984 és 1988.
  • Magyar ezüst érdemkereszt 2012.

Szakmai kitüntetései

  • MTESZ-díj, 1976;
  • a Magyar Elektrotechnikai Egyesület által adományozott díjak: Bláthy-díj, 1971; Jubileumi díj, 1975; Straub-díj,1985; Életpálya-díj, 1995; Elektrotechnikai Nagydíj 2002.,
  • a Magyar Szabványügyi Hivatal által adományozott díjak: emlékplakett, 1986; emléklap 1970 és 1977; „Szabványosításért” érdemérem 2010;
  • Magyar Mérnöki Kamara Elektrotechnikai tagozata által adományozott „Kandó Kálmán  Életműdíj” 2012., a Magyar Mérnöki Kamara által adományozott jubileumi emlékdíj 2012.; szakirodalmi díjak: szakkönyv nívódíj 1970 és 1977; szakcikk nívódíj 1969.

Szakmai egyesületi tevékenységei

  • 1950 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület aktív tagja,
  • 1967 óta az Érintésvédelmi Munkabizottságának vezetője volt 2007-ig
  • az 1988-as nyugdíjba vonulásáig (illetve az ezt követő egyesületi választásokig) különböző választott tisztségeket töltött be, s az Egyesület állandó képviselője volt a MTESZ különböző állandó bizottságaiban, a Fogyasztóberendezések Szakosztálya Intéző Bizottságának tagja volt. 2002-ben az Egyesület tiszteletbeli elnökévé választották.
  • 1992 óta az Elektromosipari Magánvállalkozók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke.
  • 1994 óta a Magyar Energiafogyasztók Szövetségének aktív elnökségi tagja.
  • A Magyar Mérnöki Kamarának 1956. őszi újraalakulása óta tagja, s ennek keretében a minősítő bizottság korábban alelnöke volt.
  • A Világítástechnikai Társaság 2001-ben örökös tiszteletbeli taggá választotta.
  • Az „Energia Alapítvány a Szociálisan Rászorultakért” alapítványban 1997-2000. között kuratóriumi, ezt követően az alapítvány 2004-ben történt megszűnéséig felügyelő bizottsági tag volt.

Emlékét megőrizzük.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul