e-villamos online szaklap

Az építésgazdasági stratégia mérnökök nélkül nem tud megvalósulni

| | |  0 | |

Az építésgazdasági stratégia mérnökök nélkül nem tud megvalósulni

Az építésgazdaság nem azonosítható csupán a kivitelezői kapacitásokkal: tervező mérnök nélkül ugyanis nincs építésgazdaság – hívta fel a figyelmet a Rádió Orient stúdióbeszélgetésén Nagy Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, aki Kun Gáborral és Szántó Lászlóval, a kamara Elektrotechnikai és Épületvillamossági, illetve Tartószerkezeti tagozatának elnökeivel tekintette át az építésgazdasági stratégia legfontosabb területeit.

A mérnököket közvetlenül érinti például a modern technológiák bevezetése, így a BIM (Building Information Modelling) vagy a Design&Build alkalmazása, a kötelező felelősségbiztosítás kiterjesztése és „külön, kiemelten érint bennünket a támogatási források kérdése” – mutatott rá Nagy Gyula.

A júliusban megjelent kormányhatározat az építésgazdaság általános fejlesztését, az építőanyagok hazai gyártását és a hazai építőipari alapanyag-kitermelés támogatását célzó stratégiáról és a hazai építőipari vállalkozások hatékonyságnövelésére irányuló forrás biztosításáról szól, és a stratégiai kérdései mellett az építésgazdaság szereplőinek adható – megnövelt – támogatási keretet is tartalmazza.

Az építésgazdaság a nemzetgazdaság meghatározó szektora – emlékeztetett Nagy Gyula elnök -, ezért is fontos, hogy megfelelő stratégia szerint működjön. A kormányzat lépett, és az idei évben kidolgozott egy olyan stratégiát, amely keretet, általános szabályozást ad az építésgazdaságnak. Segíteni kívánja az alapanyaggyártást, a hazai termékek alkalmazását, de segíteni akarja a vállalkozásokat is, hogy megfelelő hatékonysággal és megfelelő felkészültséggel tudjanak dolgozni. „Fontos, hogy ezek a tevékenységek szabályozott környezetben valósuljanak meg” – húzta alá.

A mai környezetet a felgyorsult változás és a romló munkaerőpiac jellemzi, vázolta a helyzetet Szántó László, hozzátéve, hogy a stratégia célja, hogy a visszaesett kapacitást a hatékonyság növelésével ellensúlyozza.

Kun Gábor megerősítette: nagy kihívás előtt állnak az építésgazdaság résztvevői, és ez a teljes vertikumra érvényes: az oktatásban, az alapanyaggyártásban, a tervezésben, a beruházásban résztvevő szakemberekre rendkívül megnövekedett terhelés hárul. Az innovációk, a technikai feltételek és a módszerek területén zajló gyors változások, illetve a szakemberhiány próba elé állítja az építésgazdaság szereplőit.

Az MMK elnöke szerint a stratégia alapvető céljainak megvalósításában a mérnököknek, a mérnöki kamarai képviseletnek fontos szerepe van, és meggyőződésük, hogy „mérnökök nélkül ez a stratégia nem tud megvalósulni.” Mint felidézte, az elmúlt év során több támogatási csomag jelent meg az építőipari vállalkozások számára, amelyek sok milliárd forintos támogatások, ugyanakkor a pályázati kiírás nem vette figyelembe azt a struktúrát, ami ma egy mérnöki vállalkozást jellemez. A kiírások peremfeltételeinek a társaságok nem tudnak megfelelni. Az eddigi támogatásokból a mérnök vállalkozások nem tudtak részesülni, hiszen ezek 95 százaléka 10 fő, többsége 5 fő alatti. Az eddigi pályázati kiírások előbb minimum 20, majd 10 főt határoztak meg, s ez eleve kizáró ok volt a mérnököknek. A technikai korlátok azonban pénzügyileg is behatárolják a lehetőségeket. Egy 50 millió forintos minimum pályázati összeg nyilvánvalóan nem egy ötfős céget érint, hiszen az ő céljuk a saját technikai háttér fejlesztése. Az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) már folynak a tárgyalások arról, hogy a pályázati lehetőségek, amelyek segítik a mérnöki irodákat, alkalmasak legyenek arra, hogy azokat valóban kitudják használni.

A pályázati kiírásokból látszik, hogy elsősorban a kivitelezés és a gyártás folyamatát próbálják technológiailag fejleszteni – vette át a szót Szántó László -, de ennek a technológiai fejlődésnek a mérnök, a tervező a „kiszolgálója”, tehát ő az, aki képes átlátni, alkalmazni technológiákat. Hozzátette azt is: a kivitelezésben egy fejlettebb technológiával lehet gyorsabb ütemben, optimálisabb anyagfelhasználással időt és pénzt nyerni, viszont sokkal több előkészítést, tervezői és szellemi munkát igényel. A nyugati világban ma már természetes, hogy hosszabb idő előkészíteni és kitalálni megfelelő módon egy projektet, mint megvalósítani. „Nálunk ez még nem így van!” A pályázatok azért is elengedhetetlenül fontosak, hogy fel tudjon nőni a magyar mérnök társadalom a technológiai fejlődéshez.

Mint Kun Gábor megerősítette, a 21. században a tervezés lényegesen drágább, nagyobb szakértelmet, gyakorlottságot igényel, mint akár csak néhány évtizede, az óriási technikai és szellemi háttér pedig költséges. A pályázatoknak gazdaságilag is támogatniuk kellene ezeknek a feltételeknek a megteremtését, mert „e tekintetben jelentős hiátus van”. Számukra a számítógépes háttér, a szoftverek és a hardverek beszerzése a fontos, mégpedig folyamatosan, hiszen ezen a versenyképességük múlik, de a humán oldalt is állandóan fejleszteni kell, azaz a képzések is elengedhetetlenek. „Ahhoz, hogy a hazai mérnökvállalkozások versenyképesek legyenek, rendszeres fejlesztésre van szükség” – összegezte.

Szántó László szerint a pályázatoknak biztonságot kellene nyújtaniuk a mérnökirodáknak, hogy hosszú távon, kiszámítható módon tudjanak fejleszteni és működni. Nem az egyszeri invesztáció a megoldás – húzta alá.

A startégia fontos szerepet szán a BIM és a Design&Build alkalmazásnak, s mint a dokumentumban olvasható, meg kell vizsgálni a BIM alkalmazásának célszerű területeit és feltételeit, kötelezővé tételének lehetőségét bizonyos közbeszerzési összeghatár fölött. A Building Information Modelling, azaz a BIM egy modern, erős informatikai rendszerekkel megtámogatott tervezési módszer. 

Mint Szántó László fogalmazott, a BIM alapvetően egy tervezési, projektvégrehajtási keret és szemlélet, magyar fordítása Építési Információs Modellezés. Lényegében olyan 3D megjelenítésű adathalmaz, amely végtelen sok tulajdonsággal és lehívható paraméterrel ruházható fel. A BIM viszonylag friss irányzata a tervezésnek – hívta fel a figyelmet -, és nagyon óvatosan kell vele bánni, mert nem szabad elfeledni, hogy ez egy alkalmazás, azaz nem váltja ki a szakmai tudást. „Óriási lehetőséget ad, de óriási felelősséget is ró a szereplőkre.”  Azt sem szabad elfelejteni – folytatta -, hogy egy nagyobb projekt BIM-modellje óriási adatamennyiséggel jár, egy-egy részlet több száz Megabyte lehet, ezt pedig nemcsak előállítania, de fogadnia is tudni kell minden szereplőnek.

A BIM egy építésre irányuló szándék – közelítette meg a témát más szemszögből Kun Gábor -, s egy létesítmény teljes életciklusát, több évtizedet képes átfogni. A rendszer folyamatosan változik, alakul, és ebben a hosszú folyamatban mindenkinek megvan a saját BIM-je, mert mindenki mást ért alatta – mutatott rá az egyik jellemzőre a szakember.

Az MMK támogatja a BIM-et, hiszen egyrészt ez a beruházási folyamat egyik meghatározó segédeszköze, másrészt ez a jövő – közölte Nagy Gyula. Ugyanakkor a helyén kell tudni kezelni. Fontos, hogy a beruházás folyamatában valamennyi résztvevő megfelelő módon és információkkal tudja kezelni, és az MMK éppen ezért indítja el ősszel a BIM-mesteriskoláját. Beszélt arról is, hogy nagyon sok a tévhit vele kapcsolatban, ezért felhívta a figyelmet arra, hogy a BIM egy eszköz, ami mellé oda kell tenni a háttértudást, az ismereteket, eszközöket. Ugyanakkor nem mindenhol, minden esetben van helye a BIM-nek – emelte ki -, a fölösleges alkalmazása elvesztegetett energia, ami az eredményben sem mutatkozik meg. A kamara határozott álláspontja, hogy a BIM egy segédeszköz, és nem mindenható alkalmazás. Ha a kormány bizonyos beruházásoknál kötelezővé kívánja tenni a BIM alkalmazását, akkor alkalmassá kell tenni a szereplőket arra, hogy felkészültek legyenek tudásban, eszközben – hangsúlyozta.

Szántó László szerint fontos az is, hogy megismerhetők legyenek az eddig szerzett tapasztalatok, a BIM modellezésben ugyanis ma még elég erősek a korlátok, szoftveresen vagy akár a különböző szoftverek kommunikációjában. Kiemelte: meg kell ismerni a nehézségeket, de a jövőképet is. „A mesteriskolában ezt kívánja a kamara megértetni a különböző szereplőkkel.”

A stratégiában a Design & Build is megjelenik, tehát az a beszerzési módszer, amikor a tervezésre és az építésre egyetlen, közös ajánlatot kérnek,

A D&B építési megvalósítási formával gyorsítani lehet a folyamatokat – magyarázta Szántó László, ennek azonban vannak kockázatai, hiszen olykor „menetközben” alakul a tervezés, másrészt a tervező és a kivitelező szempontjai nem ugyanazok. A tervező a minőséget tartja szem előtt, míg a kivitelező a költségeket.

A módszernek alapvető ellentmondása, hogy a megvalósítónak a költséghatékonyság, az építtetőnek pedig a minél magasabb színvonal a szempontja – erősítette meg Kun Gábor.

A világban is megoszlik a vélemény a D&B-vel kapcsolatban – árnyalta tovább a képet Nagy Gyula. A szisztémában gondot jelent annak a belső kontrollnak hiánya, ami egy 4 szereplős, tervező-kivitelező-üzemeltető-beruházó érdekcsoport egyeztetésénél megvan. A magyar jogszabályok jelenleg korlátozottan teszik lehetővé a D&B alkalmazását, elsősorban lineáris vonalas létesítményeknél, például vasút vagy autópálya esetében. Ezeknél az építés során számtalan esetben állhat elő olyan helyzet, amit tervezői szinten kell azonnal kezelni.

Nagy Gyula a kamara álláspontját ismertetve úgy fogalmazott, hogy a szervezet a független tervező intézményét tartja fontosnak, mert a független tervező a beruházó megbízottja, és az ő érdekeit képviseli. „Ez garancia lehet arra, hogy jó minőségben, költséghatékonyan készüljön el a létesítmény.”

A stratégia előirányozza a kötelező szakmai felelősségbiztosítás kiterjesztésének vizsgálatát, amivel kapcsolatban Nagy Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg is van kötelező felelősségbiztosítás bizonyos építésfajtánál, s ma a tervezővállalkozások nagy részének van, amit a kamara támogat: az MMK olyan biztosítási csomagot tud a tagjai rendelkezésére bocsátani, amely kedvező keretek között megfelelő biztonságot nyújt. Az elnök leszögezte: a kamara szükséges lépésnek tartja és támogatja a kötelező felősségbiztosítást.

Ugyanakkor át kell gondolni azt is, hogy egy nagy projekt esetében 10-15 szakág jelenik meg a saját felelősségbiztosításával – vette át a szót Szántó László, aki szerint a nagyobb állami építőipari beruházások szerződésének része kellene legyen egy meghatározott felelősségbiztosítás, közvetlenül a projektre vonatkozóan. 

Egy másik szempontot felvetve Kun Gábor arra emlékeztetett, hogy a biztosítási költséget ugyanakkor be kell építeni a tervezési díjba, amit a piac nem igazán tolerál.

Nemcsak a biztosítás, de az elvárások, igények költségeit is be kell tudni építeni a tervezési díjba. Szántó László arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes beruházók felismerték: a jól átgondolt, jól előkészített dokumentációs beruházás sokkal nagyobb költségcsökkenéssel jár, mintha bármely más megoldást választanak. A különböző elvárásokat be kellene tudni építeni a tervezési díjba, mert csak így lehet minőségi munkát végezni. Megjegyezte: régóta fontos témája ez a szakmának.

A stratégia az építésgazdaság számára fontos alapanyagok bányászatát is meg kívánja könnyíteni, előirányozva a vonatkozó szabályok felülvizsgálatát. Ez elsősorban a kivitelezőipart érinti, de a tervező az, aki elsőként találkozik azzal, hogy milyen alapanyagokat fognak felhasználni az építkezés során, és ez a tervek alapeleme is. Nagy Gyula közölte: a kamara számára fontos, hogy a hazai alapanyagok a lehető legnagyobb mértékben jelenjenek meg a beruházásoknál, a szakágaknál azonban nagyon nagy az importhányad. „Fontos, hogy ahol tudjuk, erősítsük a hazai alapanyagokat”, a stratégia itt azonban csak részterületet említ.

Az MMK elnöke ennek kapcsán úgy folytatta: hogy az építésgazdasági stratégia egyetlen, de nagy hibája, hogy részterületekkel dolgozik. „Nem átfogó, és nincs szabályozva egy építési folyamatrendszer.” Az MMK – a Magyar Építész Kamarával (MÉK), az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével (ÉVOSZ) és más szakmai szervezettel közösen már évekkel ezelőtt kidolgozott egy beruházási törvénytervezetet – Beruházási Folyamatok Rendszere (BFR) -, amelynek aktualizált változata tavaly elkészült. A kormánynak átadott dokumentum javasolja, hogy szabályozzák a folyamatot, a résztvevőket, az egymáshoz való viszonyukat, a felelősségüket, az összeférhetetlenséget. Ezekkel a beruházási folyamatok megfelelő hatékonysággal valósulhatnának meg – jegyezte meg az elnök, hozzátéve: a kamara folyamatosan tájékoztatja a döntéshozókat, az anyag jelenleg is elérhető a MÉK és az MMK honlapján. A kamara álláspontja szerint egy jól felépített beruházási folyamat sokkal többet tud segíteni, mint akár egy BIM kötelezővé tétele.

Az MMK vezetőségi tagjai hangsúlyozták: az építési folyamatok rendszerét áttekintő dokumentum gyakorlatba történő átültetése óriási jelentőségű lenne, beépítésének pedig helye lenne a stratégiában.

Magyar Mérnöki Kamara

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul