e-villamos online szaklap

Elhunyt Váncza József

(1934-2019)

| | |  0 | |

Életének 86. évében, 2019. augusztus 16-án, rövid betegség után elhunyt Váncza József. Búcsúztatása 2019. szeptember 27-én, pénteken 11:15 órakor lesz a budapesti Farkasréti temető Makovecz termében, a Római Katolikus Egyház szertartása szerint.

Váncza Józsefről a Magyar Energetikai Társaság az alábbi írásban búcsúzott.

Váncza József a Magyar Energetikai Társaság alapító tagja, több minőségben választott tisztségviselője és felülmúlhatatlan szorgalmú mindenese volt. Szerénységének és szorgalmának köszönhetően mindenki szerette. Azt hiszem, sokszor élünk vissza önzetlenségével. A kapcsolatok és az együttműködés embere volt. Távol állt tőle, hogy valamilyen „igazság” nevében személyes ellentéteket keressen, ítéleteket mondjon.

A munka embere volt, nem a szereplésé. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1952 és 1957 között tanult. 1953-ban egy akkor szokásos koncepciós eljárás keretében kizárták először a DISZ-ből, majd az egyetemről is, mert “eltitkolta származását, édesapja kapitalista kizsákmányoló volt” (gyógyszerészként kis üzemében gyártotta az akkoriban közismert Váncza sütőport). Az akkori légkörre jellemző, hogy az évfolyamgyűlésen csak hárman merészeltek tartózkodni, mikor a kizárásról rendeltek el szavazást.

1954–ben, a Nagy Imre miniszterelnöksége alatti enyhülés idején – egy jóindulatú professzor segítségével – visszakerült az egyetemre, bepótolta a mulasztásokat és eredeti évfolyamában folytatta tanulmányait. Az 56-os forradalom napjaiban az Egyetemen nemzetőrként szolgált. Azok az évfolyamtársai, akik 53-ban a leghangosabban követelték a kizárását, 56 novemberében az USA-ba disszidáltak, ő maradt.

Erősáramú Villamosmérnöki oklevelét 1957-ben szerezte. Rövid kitérő után még 1957-ben az ERŐTERVnél helyezkedett el, és ott dolgozott egészen 1995-ös nyugdíjba vonulásáig. Tervezőként, majd irányító és vezető mérnökként, részt vett minden hazai és export nagyerőmű munkálataiban. 1960-tól két éven át az Oroszlányi Hőerőmű építkezése és üzembe helyezése során helyszíni mérnök volt. Műszaki fejlesztési és szabványosítási munkákban is részt vett, sok új ötlete valósult meg. A vállalat kb. 12 évig tartó export tervezési munkáiban irányító szerepben dolgozott az NSZK-ban az AEG, BABCOCK, BBC, HARTMANN& BRAUN és a SIEMENS cégeknél.

Ellátta a Paksi Atomerőmű vezérléstechnikai rendszereinek a szovjet féllel való egyeztetési és tervezési munkáit, továbbá a honosítási feladatkört. Az ERŐTERV vállalkozási tevékenysége keretében, többek között, a kazánok programozott biztonsági égővezérlésének specialistája lett.

1991-től az ERŐTERV Erőművi Villamos és Irányítástechnikai berendezéseket Tervező Irodája vezetője, majd 1993-tól a Hálózati Berendezések és Rendszertervező Iroda vezetője volt. Nyugdíjazása után, mint vállalkozó, az Országos Villamos Teherelosztó új üzemirányító rendszerének tervezési, üzembe helyezési munkáiban vett részt. 2002-től a TRANSELEKTRO Rt-nél dolgozott erőművi villamos és irányítástechnikai szakterületeken. Munkássága elismeréseként 1991-ben Eötvös díjjal tüntették ki. Alapító tagja volt a Magyar Energetikai Társaságnak (MET), melynek 1995 és 2017 között elnökségi tagja volt. A Társaság gazdasági ügyeit intézte nagy gondossággal és sikeresen.

Kezdettől tagja volt a Magyar Mérnöki Kamarának, a Minősítő Bizottság Tagjaként tevékenykedett. A jogosultsági kérelmek véleményezését végezte társaival. A kérelmezők többségének tevékenységét konkrétan és hitelesen ismerte. A Hő- és Villamosenergetikai Tagozat 2004-ben Ronkay díjjal tüntette ki. A BME szenátusa 2017-ben gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

Szakmai életútja mellett emlékezzünk meg a személyiségét meghatározó jellemvonásokról is.

Szerénység és áldozatkészség. Szakterülete, a villamos irányítástechnika az erőműtervezésnek egyik legkevésbé látványos része. Művelői nincsenek rivaldafényben, pedig igencsak tudásigényes terület. Védelem és irányítástechnika nélkül nem működik a rendszer. Ez a „háttér” tevékenység jelképezheti Váncza József kollégánk hozzáállását a Kamarában és a MET-ben elvállalt feladatihoz: nélkülözhetetlen, de nem látványos, nagy felelősségtudattal, de magamutogatás nélkül elvégzett munka, a szereplésvágyat nélkülöző szorgalom.

Elkötelezettség a szakma és a közjó iránt. Az 1989. évi romániai forradalom kezdetekor azon önkéntesek között volt, akik elsőként vittek át élelmiszert és gyógyszereket a határon, saját biztonságukat is kockáztatva. Egyéniségéből fakadó hozzáállása volt, hogy a feladatot jól el kell végezni. Mérnökként, tervezőként és szakmai civil szervezet tagjaként is, erkölcsi alapon, mert ez a „köz érdeke”. Mind a Kamara, mind a MET tagjaként önzetlenül, lelkesen, a közösség érdekét szem előtt tartva látta el vállalt feladatait. Az évente megrendezett a „Kárpát-medencei Magyar Energetikusok Szimpóziumának” (MESZ) fő mozgatója és fáradhatatlan, minden részlettel törődő szervetője volt .

Élethosszig tartó tanulás. Azok a technikák, amelyekkel foglalkozott, az elmúlt évtizedek során gyökeresen megváltoztak. A huzalozott relés megoldásoktól a programozható logikákon keresztül a folyamatirányító számítógépekig vezetett a fejlődés. Mérnöki kíváncsisággal vetette bele magát az újdonságok megismerésébe. Megtanulta a társadalmi egyesület (MET) működtetéséhez szükséges bürokratikus és pénzügyi – számviteli szabályokat. Élethosszig kellett tanulnia a társadalmi változásokhoz való alkalmazkodást is. Hogyan lehet egy, a polgári világból hozott értékrendet megtartani és továbbadni családjának az ötvenes, majd a hatvanas években? Hogyan kell alkalmazkodni – és értéket őrizni – a hetvenes – nyolcvanas évek látszólagos nyugalma után hírtelen megváltozó világban a rendszerváltozás után? Az utóbbi éveket eluraló cinikus értékrombolás – úgy láttuk – már meghaladta az ő tanulóképességét. Emlékét szeretettel őrizzük, erényeit példának tekintjük.

Tüdős Tibor, Zarándy Pál.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul