e-villamos online szaklap

Emlékek a magyar villamosság történetéből

Jedlik Ányos munkássága

| | |  0 | |

Emlékek a magyar villamosság történetéből

Az épületek villamos berendezéséről a közcélú villamosenergia-szolgáltatás kezdetétől beszélhetünk. Az akkori Magyarország területén 1884-ben Temesvárott, 1888-ban Mátészalkán, 1892-ben Nagykanizsán és Szatmárnémetiben, 1893-ban Budapesten és Kaposvárott indult meg a közcélú áramszolgáltatás.

Az Épületvillamosság című könyv első fejezete foglalkozik a villamosiparban kimagaslót alkotó magyar tudósokkal. Honlapunkon sorozat formájában közöljük nagyjaink életútját, munkásságát.

Felmerülhet a kérdés: miként is jutottunk el a közcélú villamosenergia-szolgáltatás megvalósításához? Hol vannak a kezdetek Magyarországon? Az elektrotechnikai kutatás, fejlesztés mikor és hogyan vált innovációvá, azaz hogyan lett profittermelő tevékenység? Az Elektrotechnika kialakulása Alessandro Volta 1800-ban bemutatott oszlopával kezdődött, mert ez volt az első készülék, amely munkavégzésre használható villamos energiát termelt. A gyorsan fejlődő kémiai áramforrások rövidesen elvezettek a hőhatás, valamint az ívlámpa révén a fénykeltés megismerésére. Az elektromágneses jelenségek felfedezése (1820 Oersted, Ampère) megnyitotta az elektrodinamika fejlődését, amelynek révén villamos energiát mechanikai energiává lehetett átalakítani.

A magyar tudomány itt kapcsolódott be a nemzetközi fejlődésbe, mégpedig Jedlik Ányos (1800–1895) révén, aki 1828–1830 között, győri tanári működése során először alkotott kizárólag elektromágnesekkel működő villamos forgókészüléket. Az általa készített „villamdelejes forgonyok” a világ első villamos forgógépeinek tekinthetők. Az első forgonyok (ld. címkép) még csak kísérleti eszközök voltak, de tökéletesített változatait már különféle készülékek működtetésére fel lehetett használni.

Jedlik Ányos 1841–42 telén elkezdett foglalkozni egy kb. 150 kg tömegű „villamos mozdony” szerkesztésével, amely azonban csak 1854-ben készült el és később nyoma is veszett. Az a feltehetően szemléltető eszköznek szánt, mintegy 3,5 kg súlyú kis villamos kocsi, amely a pesti Tudomány Egyetem szertárában megmaradt, 1855-ben készült el. A kis járművet működtethette egy ráhelyezett 4 V-os telep, de lehetőség volt a két sínszálon keresztül külső áramforrásról történő táplálásra is.

Jedlik Ányos a motorokat tápláló galvánelemeket is tökéletesítette. Igen jó eredményt ért el a kétfolyadékos Bunsen-elem továbbfejlesztésével. A két folyadékot elválasztó mázatlan agyaghengert impregnált papírból készített cellával váltotta ki. Módszerével csökkent az elem belső ellenállása és növekedett az árama. Részletesen kidolgozta az elemek gyártásának technológiáját is. Telepei mai szemmel nézve erősáramú áramforrásoknak számítottak, így alkalmasak voltak erősebb elektromotorok, illetve ívlámpák működtetésére. Az elektromosságtan területe nem volt az egyetlen, ahol Jedlik Ányos kutatásait megkezdte.

Szinte ugyanerre az időszakra esik a szódavíz készítésének feltalálása is, amelyről szóló értekezését a Zeitschrift für Physik und Mathematik közölte 1829-ben. A fröccs története: 1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmarty Mihályt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz ipari gyártásának magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találálni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.

Maradandót alkotott a finommechanikában és a fénytanban is. Jedlik Ányos jelentős tevékenysége a műszaki nyelv újítása, fejlesztése az 1840-es években. Rengeteg új szót, több mint 2000-et, vezetett be a saját maga szakterületén. Ilyen volt például a villamfolyam, ami mai szóhasználattal az áram. Az új szavakat a „Kidolgozott műszavak” című munkájában részletezte. Ezek közül sokat ma is használunk, pl.: dugattyú, nyomaték, vetület, eredő, huzal, vonal, higany, ejtőernyő.

Jedlik Ányos elektrotechnikai munkásságából a dinamó feltalálása él a köztudatban. Ez pontatlan információ, mert nem magát a dinamót, mint villamos gépet találta fel, hanem az öngerjesztés elvét ismerte fel és ennek alapján – bizonyíthatóan a világon elsőként – leírta a dinamó elvet. A hiteles bizonyíték a Magyar Királyi Tudományegyetem Fizika tanszékének leltárában Jedlik Ányostól származó, 1861-ben keltezett bejegyzés, amely rögzíti az egysarki villanyindító (Unipolar Induktor) készítésének idejét. „Kigondolva lőn Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében. Beszerzés ideje 1861. Ára: 114 frt. 94 kr.” A készülék használatára és részletes leírására is kitért a tudós professzor. „Célszerű használhatás végett az eszköz rövid leírása és kezelési módja az alapdeszka alá csatolt írásban olvasható.” Ez az írás ma is megvan és 4. pontjában található az öngerjesztés elvének felfedezése. Világosan kifejez és alkalmazza a dinamó-villamoselvet, mert egy önmagát gerjesztő egyenáramú generátor működésmódját mutatja be. A leltári bejegyzés évszáma tehát okmányszerűen bizonyítja, hogy Jedlik Ányos a dinamóelvet a német Werner Siemens és az angol Sir Charles Wheatstone előtt legalább hat évvel felismerte.

Jedlik Ányos a nagyfeszültségű technikában is maradandót alkotott. Jedlik Ányos egyszerű eszközökkel a lehető legnagyobb feszültség előállítására és minél hosszabb szikrakisülés létrehozására törekedett. Ezt a célt kondenzátorok párhuzamos feltöltésével, majd a feltöltött kondenzátorok sorbakapcsolásával oldotta meg, elvileg pontosan úgy, ahogy a mai sokszorozó kapcsolású lökésgerjesztők működnek. A sokszorozás elvét a „Leydeni palackok láncolata” c. munkájában fogalmazta meg 1863-ban, amely egy év múlva nyomtatásban is megjelent. A további kísérletekben Leideni palackok helyett üvegcsöves rész-kondenzátor kötegekből nagy kapacitású és feszültségű kondenzátorokat készítve valósította meg a feszültségsokszorozást. Ilyen nyolc oszlopból álló csöves villamfeszítőt mutatott be az 1873-as Bécsi Világkiállításon, amellyel 60-70 cm hosszú szikrákat tudott előállítani és elnyerte a „Haladás” érmét is. Villamfeszítőjét külföldi folyóiratok, többek között az angol Engineering is ismertették.

Egyetemi tanári tevékenységét 78 évesen fejezte be, tanszékét tanítványának, Eötvös Lorándnak adta át. Nyugdíjas éveiben Győrben, a bencés rendházban folytatta tudományos kutató tevékenységét 1895-ben bekövetkezett haláláig.

Elismerései, társulati tagságai

  • 1855 – a párizsi világkiállítás bronzérme,
  • 1858 – a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja,
  • 1858 – a „Súlyos testek természettana” tankönyvéért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalma,
  • 1863 – a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1. számú tagja,
  • 1863 – a Tanárvizsgáló Bizottságnak tagja,
  • 1863 – a Pesti Egyetem rektora,
  • 1864 – a Pesti Egyetem prorektora,
  • 1867 – királyi tanácsos,
  • 1873 – „Haladásért érdemrend”,
  • 1873 – a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja,
  • 1879 – II. osztályú Vaskorona rend,
  • 1891 – a Mathematikai és Physikai Társulat első rendes tagja

A magyar tudománytörténet sokáig adós maradt Jedlik Ányos életművének valós értékelésével. Felfedezéseinek tárgyi emlékei fizikaszertárakban porosodtak. Verebély László professzornak köszönhető, hogy Jedlik Ányos úttörő találmányait részletesen leírta, és a tudós szerzetes-tanár egész tevékenységét összefoglalta. Napjainkban, az 1993-ban alakult Jedlik Ányos Társaság (JÁT) vállal oroszlánrészt Jedlik Ányos alkotásainak, életútjának az eddigieknél még szélesebb körben való megismertetésére és elismertetésére. A villamos gépek tervezésében és gyártásában világhírű eredményeket értek el a Ganz Gyár 1878-ban alapított Villamos Osztályán dolgozó mérnökök.

Folytatjuk...

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul