e-villamos online szaklap

Mennyi munka van még az ajánlott tervezői díjszabás véglegesítéséig?

| | |  0 | |

Az ajánlott díjszámítás tortaszeletek összerakásából fog állni, ebből tevődik össze a beruházás teljes tervezői tortája. Az egyes mérnöki feladatoknak ajánlott és tételesen rögzített díjtételei vannak, így az építtető érti, hogy mire ajánlkozunk, és a tervezők is tudják, mit kell megcsinálniuk, s ezért miféle díjazás illeti meg őket – mondta el Kovács István, az MMK korábbi alelnöke, akit a készülő új díjszámítási rendszerről kérdezték.

Az Építészeti, Mérnöki Tervezési és Szolgáltatási Rendszer (ÉMTSZR) megalkotását és a hozzá kapcsolódó ajánlott tervezési díj piaci bevezetését a 1567-es kormányhatározat írta elõ. Mi a díjszámítás alapja, számítási elve, logikája?

A két szakmai kamara küldöttgyûlése tavaly decemberben elfogadta az új tervezési-szolgáltatási rendszer, az úgynevezett ÉMTSZR koncepcióját. Ez kilenc fázisban és az ahhoz tartozó három ütemben – engedélyezési tervkészítés, kiviteli tervkészítés és a létesítmény megvalósításának felügyelete –, és mintegy hetven-nyolcvan sorban részletezi és foglalja egységes rendszerbe épületek vonatkozásában a megrendelhetõ mérnöki tervezési szolgáltatásokat. A teljes folyamat valamennyi résztvevõ tervezõjének szolgáltatási feladata világosan rögzített. Pontosan tudható tehát, hogy egy szakági tervezõ vagy egy építész az adott tervfázisban mit szolgáltat a projekthez, alapszolgáltatásként mi rendelhetõ meg tõle. Most meg kell alkotnunk – hasonló részletezettséggel, mint ahogyan azt a feladatmeghatározás tartalmazta – a mérnöki szolgáltatásokhoz tartozó tervezési díjarányt. Minden feladatnak meghatározzuk tehát a javasolt százalékos értékét az egész beruházáshoz, azaz a száz százalékhoz képest, a többi közt a nyolcadik fázis – az objektum megvalósulásának felügyelete – azon elvégzendõ feladatait és ajánlott díjait is, amelyek már nemcsak a tervezõre, hanem a mûszaki ellenõrre is vonatkoznak.

A díjszámításban is az alapfeladatokat határozzák meg?

Igen, ez jelenti a száz százalékot, és vannak projekt-, szakma- vagy megbízó-specifikus külön feladatok, amely külön százalékkal, pluszként rakódhatnak hozzá a díjhoz. Sokat beszéltünk arról, hogy ez az ajánlott díjszámítás voltaképpen tortaszeletek összerakásából fog állni, ebbõl tevõdik össze a beruházás teljes tervezõi tortája. Az egyes mérnöki feladatoknak ajánlott és tételesen rögzített díjtételei vannak, így az építtetõ érti, hogy mire ajánlkozunk, és a tervezõk is tudják, mit kell megcsinálniuk, s ezért miféle díjazás illeti meg õket. Amit most készít a két kamara, az egy köztes állapot lesz a jelenleg használatos MÉDI és a valamikor bevezetésre kerülõ, tiszta HOAI-rendszerû (Honorarordnung für Architekten und Ingenieure) díjszámítás között.

Mit jelent ez a köztes állapot?

Magyarországon más a gyakorlata a tervezõi ajánlat elkészítésének, mint Németországban, s ezeket a hazai specialitásokat figyelembe kellett vennünk. Idehaza általában a tervezõi ajánlatkérés a generáltervezõhöz kerül, aki kilencven százalékban az építésztervezõ. Õ azután – sokszor a szakági tervezõk megkérdezése nélkül is – összeállítja tervezési ajánlatát. Németországban mindez nem így történik: ott nem egymást figyelik árgus szemmel a szakágak, hogy kinek mennyi jut, hanem mindenki pontosan meghatározza – és ehhez kitûnõ segédletek állnak a mérnökök rendelkezésére – a saját díjalapját, majd kiszámolja belõle a tortaszeletét. Az együttmûködõ szakági tervezõk nem egymás tervezési díját figyelik árgus szemekkel, hanem bízva a korrekt szakági ajánlatadásban, elfogadják azt. Mindenki elvégzi a maga saját kalkulációját, és precízen kiszámítja a tervezõi díjat. A köztes állapot úgy valósul majd meg a magyar gyakorlatban, hogy lesz egy adatbázisból történõ számítás, valamint egy egyedi, szakági díjszámítás.

Hogyan lehet adatbázisból számolni? Léteznek efféle hazai benchmarkok?


Úgy lehet, ha rendelkezésünkre áll valamiféle megbízható, jól használható, konszenzussal elfogadott adatbázis, amit az épülettervezésben közremûködõ alapszakágak – statikusok, építészek, gépészek és villamos tervezõk – alkalmazhatnak. Németországban, ahonnét egyébként az ÉMTSZR honosítási példáját vettük, ez az adatbázis a hosszú évtizedek óta folyamatosan fejlesztett és nagy pontosságú BKI Baukosten.

Elsõ lépésben mi ennek adatbázisát táblázatokba foglalva, épülettípusokra bontva elemeztük: mibõl, mennyiért készül egy-egy épület. Azt találtuk, hogy nem lehet egységes szorzóval a németországi bekerülési költségeket – amelyek természetesen épülettípusonként eltérõk – Magyarországra adaptálni. Ahhoz, hogy nekünk is legyen egy tervezéshez jól használható adatbázisunk, széles körû szakági egyeztetõ fórumot hívtunk össze, amelyen részt vett az ÉVOSZ, a TMSZ, az építész kamara, valamint a mérnöki kamara valamennyi, a díjszámításban érintett szakmai tagozatának képviselõje. Megnéztük, hogy a BKI ajánlotta díjakból mennyi lehet a magyarországi díj. Áttekintettük hetvennégy épülettípust, majd konstruktív viták és egyeztetések után úgy álltunk fel végül, hogy a résztvevõk mindegyik azt mondta: ahhoz a részletezettséghez, amihez használni akarjuk, jó és elégséges adatbázist sikerült összeraknunk.

Rendelkezésünkre állt ezek után egy összdíj-alap, amit elkezdtünk tovább finomítani. Szétválasztottuk magas- és mélyépítési, illetve infrastruktúrális részarányokra, hogy a résztvevõ szakágak ezek alapján rakhassák össze a maguk tortaszeleteit. Az infrastrukturális részarányban az Épületgépészeti- és az Elektrotechnikai Tagozat – több egyeztetést követõen – megállapodott, õk is épülettípusonként határozták meg azt, hogy például egy kórház, iskola vagy egy lakóépület megvalósításánál mekkora lehet az épületgépész, és mennyi a villamos tervezési részarány.

Miután ezen is túljutottunk, hátra volt még az úgynevezett 300-as költségcsoport, ami a magas- és mélyépítési tervezési munkákat tartalmazza. Ott ezt már nem kellett szétbontani, mert egy számítási algoritmus határozza meg, hogy mennyit kalkulálhat az építésztervezõ, s mennyit a tartószerkezet tervezõ. Természetesen e számítási algoritmus meghatározásánál, csakúgy, mint az egyes fázisokra jutó díjarányok meghatározásánál figyelembe vettük a németországitól eltérõ hazai gyakorlatot. E pillanatban ott tartunk, hogy a mérnöki kamara alapszakágai egyetértésre jutottak a számítási algoritmus tekintetében, azaz számolni tudjuk a statikának, a gépészeti munkáknak és az elektromos tervezési feladatoknak az adott épületen belüli tervezési díjalapját és a konkrét mérnöki díjazását.

Mekkora nagyságrendû munka van még hátra az ajánlott díjszabás véglegesítéséig?


Az általunk már elfogadott egységes ajánlással az építészekhez kell mennünk, s velük is meg kell állapodni. Ez nyilván vitákon keresztül történik majd, de biztos vagyok abban, hogy végül megállapodásra jutunk. Ha valóban így lesz, akkor készen van az úgynevezett adatbázisból történõ számítás, amelynek segítségével egy generáltervezõ ki tudja számolni – a tervezési ajánlathoz szükséges pontossággal – a tervezési díjat. De ahogy említettem, az igazi az lenne, ha a szakági tortaszeletekbõl tennénk az egészet össze. Az algoritmus egyeztetõ tárgyalás során mi mérnökök szeretnénk elérni, hogy Magyarországon is alakuljon ki az a tervezõi etika, hogyha egy generáltervezõ egyedül ad ajánlatot és valamilyen áron elnyeri a komplex tervezési munkát, érvényesüljön az az etikai elv, hogy a szakágak együtt sírnak és együtt nevetnek. Ha csökkenteni kell a díjat, akkor arányosan csökkenjen, ha pedig emelkedik, akkor arányosan emelkedjen. Nagyon fontos lenne elérnünk, hogy a komplex tervezés során egyik szakág se érezze azt, hogy a másik nyerészkedni akar az õ kárára.

Milyen „rangra” fog emelkedni az ajánlott díjszabás a magyar jogrendben?

Az ÉMTSZR-t most már tényleg nagyon rövid idõn belül átadjuk a kormányzatnak kodifikálásra. Ennek végeredményeként rendelet-szintû jogszabály születik majd az új tervezési rendszer alkalmazásáról, figyelembe véve azokat a jogszabály-módosításokat is, amelyek ezzel együttjárhatnak. Az ÉMTSZR során utalás történik a hozzátartozó díjra is, amely a kamarák ajánlása szerint egységesen ugyanaz lesz. Nagyon fontos elmondani, hogy mi most több feladatot végzünk el, mint idáig, s ha nem számoljuk azokat a mûszaki ellenõrzési, tervezési felügyelethez köthetõ feladatokat, amelyek a díjszámításnak mintegy harmadát teszik ki, a maradék engedélyezési és kiviteli tervezési feladatok is legalább harminc-ötven százalékkal nagyobb teljesítményt kívánnak meg a mérnököktõl, mint ez idáig. Ezt a fokozottabb teljesítményt a díjszámításban is érvényesíteni szeretnénk.

Látjuk, hogy mennyit kér ezért a tervezési feladatért egy német mérnök, s tudjuk azt is, hogy õk ugyanazt az épületet csaknem kétszer akkora díjalapból számolják ki mint mi, ami hozzánk képest tovább növeli tervezési díjukat. A két szakmai kamara és a szakágak közötti egyeztetési feladat, hogy mennyire közelíthetünk egy németországi tervezési díjhoz. A MÉDI-ben szereplõ díjak ma a németországi honoráriumok – azonos teljesítésre vetítve – felét érik el. Mi most egyrészt többletfeladatok ellátására is vállalkozunk, másrészt hetven-nyolcvan százalékban igyekszünk a német díjtételekhez felzárkóztatni a piacon érvényesíthetõ hazai honoráriumokat. Nem szabad elfelejteni, hogy a mérnöki tervezési díjban olyan állandó költségelemek jelennek meg, mint a rezsi, a hardver- és szoftverfejlesztés költségei, és ezek mértéke Európában szinte mindenütt azonos, tehát a „zsebbe jutó” tervezési díjban még mindig nagy lesz a különbség.

Az ÉMTSZR épületekre vonatkozik. Mikor készülhet el a rendszer 2.0 változata, ami már a „sajátos” építményfajtákat (közlekedési, hírközlési, közmû- és energiaellátási, vízellátási és vízgazdálkodási, stb.) is tartalmazza?

Azt gondoltam, mindenki kezét-lábát törve fogja követni az épülettervezésben zajló ÉMTSZR és díjszámítási eseményeket. Nem így történt. A „sajátos” szakágak tekintetében eddig még nem sikerült az áttörés, nem az látszik e pillanatban, hogy e mérnöki szakmák annyira akarnák a tervezõi rendszerváltást. A helyzet szerintem akkor változik majd meg, ha az épülettervezési ÉMTSZR és díjszámítás sínre kerül – kodifikálják és rendeletbe foglalják. Onnantól kezdve azonban várhatóan gyors lesz a felzárkózási igény a „sajátos” építményfajták mérnökei körében is. A díjszámítási rendszer megalkotásáért egyébként hatalmas erõk mozdultak meg köztestületünkben, és ígéretes, a negyvenes korosztályt képviselõ fiatal mérnököket is sikerült bevonnunk a munkába. Õk lesznek majd e munka folytatói, hiszen a díjszámítási folyamat nem állhat meg, ez egy állandóan fejlõdõ organizmus lesz. Az elõttünk álló következõ lépés pedig az, hogy leüljünk az építészekkel és befejezzük a munkát. Abban viszont nem látok tisztán, hogy ez pontosan mikor abszolválható, mert az építész kamarában korántsem folyik olyan lendülettel a díjszámítás megalkotása, mint a miénkben.

Mi ennek az oka?

Részint pontosan tudják õk is, hogy a díjszámítás megalkotása közös érdekünk, ugyanakkor viszont az építészeket az utóbbi idõszakban érte néhány komoly sokkhatás. A négyzetméter körüli hercehurca máig is tart, és ez az építészek energiáit bizony alaposan leköti, bízunk abban, hogy az elsõ félévi rendeletalkotási feladatok közé idõben együtt be tudjuk nyújtani!

Forrás: www.mmk.hu

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul