e-villamos online szaklap

„A hazai építésügyben még mindig várunk a szükséges rendszerváltoztatásra” - interjú Barsiné Pataky Etelkával

| | |  0 | |

Erős felindulásból elkövetett kormányzati ötletelések helyett a hazai építésügy integrált megközelítését, és értékén kezelését sürgeti az országos köztestület elnöke. Barsiné Pataky Etelka interjúnkban többek között egy korszerű tervezési rendszer bevezetésének szükségességéről, és a friss kormányhatározat mérnöki vonzatairól beszélt.

Több mint két évtizede vándorol a magyar közigazgatásban az építésügy, most éppen a Miniszterelnökséghez tartozik.

Évtizedeken keresztül halmozódtak egymásra azok az építésügyet és a szakmagyakorlást közvetlenül érintõ problémák, amiket egyrészt a kamarában dolgozó mérnökök folyamatosan próbálnak azonosítani, pontosan definiálni, másrészt a válaszokat is felkínálják a mindenkori jogalkotónak. Szakmai önkormányzatunknál régóta munkacsoportok azonosítják tehát az ágazati gondokat, illetve a terepen, a mérnöki praxisban szerzett gyakorlatok alapján a problémákra adandó megoldási javaslatokat is részletesen kidolgozzák.

A mérnök sok esetben azonban csak kapkodja a fejét az állandóan változó jogszabályok sûrû erdejében. A legsúlyosabb probléma ma az, hogy a hazai építésügyben egyszerûen  nem igazán  történt meg a szükséges rendszerváltoztatás,keverednek a nyolcvanas évek terminológiái, és az építésügy szereplõinek munkamegosztása a jelenkori európai gyakorlatban alkalmazottakkal, holott a váltásra  az elmúlt húsz-huszonöt év alatt a magyar mérnöktársadalom felnõtt és felkészült. A legnagyobb volumenû fejlesztõberuházások Magyarországon már jó ideje az uniós források felhasználásához kötõdnek, noha természetesen volt idõszak, amikor a magánbefektetõk beruházásai is sok mérnöknek kenyeret adtak. Most itt állunk az aktuális támogatási idõszak második esztendejének elején – s tudható hogy ilyen nagyságrendû uniós forrásra valószínûleg már csak ebben a hétéves költségvetési ciklusban számíthatunk – és kijelenthetjük: e támogatási összegek megfelelõ minõségben történõ felhasználása számos területen változást kíván. Ennyi közpénzt különleges felelõsség és gondos tervezés mellett kell elköltenünk.

Mit emelne ki abból a munkából, amit az elmúlt években a kamara keretei között mérnökeink éppen ennek érdekében végeztek el?

Az elsõ és legfontosabb az uniós források felhasználására vonatkozó kormányzati változtatások ténye. Itt hívnám fel a figyelmet: a tavalyi évben sikerült elérnünk, hogy a hazai mérnöki szolgáltatások ne legyenek állami privilégiumok. Az a rémkép, ami a 1731-es kormányhatározatból 2013 végén kirajzolódott a szakma egyfajta államosításáról, mára úgy tûnik szertefoszlott, és sikerült meggyõznünk a jogalkotót arról, hogy egy ilyen típusú törekvés nem hozhat jó megoldást, sõt épp ellenkezõleg, a mára kialakult helyzeten még tovább ront. A brüsszeli támogatási forrásokkal kapcsolatosan azonban rögzíteni szükséges, hogy a jogalkotó által elõirányzott 5% az elõkészítõ munkákra, amelybe a tervezés is beleértendõ, a feladat félrebecslése, és szakmai hiba. Mi pontosan tudjuk – ismerve a hazai és az európai példákat –, hogy egy jó minõségben, megfelelõen elõkészített beruházáshoz ez az összeg  kevés. Azért tartom szakmai hibának mert az egész projekt sorsa ezen az öt százalékon múlik. Azt ma már mindenki belátja: ha az elõkészítés alapos és körültekintõ, lényegesen kevesebb probléma adódik a projektek késõbbi megvalósítása során.

Úgy gondoljuk, az elõkészítésen spórolni megengedhetetlen. A mérnök nem „élõ munkaszerszám”, hanem alkotó mûszaki. Csak akkor leszünk sikeresek, ha ez végre Magyarországon a helyére kerül. A második ilyen, ma is nagy energiákat és több szakemberünket lekötõ munkánk a versenyeljárásokkal kapcsolatos. Ismeretes ebben a körben, hogy múlt év januárjában elfogadta az Európai Parlament és a Tanács az új közbeszerzési irányelvet. A mérnöki kamara azóta munkacsoportok keretében dolgozott azon, hogy a direktíva hazai jogszabályba ültetéséhez álláspontját megfogalmazza.  Kora õsszel a Miniszterelnökség felkérésére egy – szakmai társszervezeteink képviselõit is magában foglaló – munkacsoport alakult, és szigorú munkamenetet diktálva hétrõl-hétre, és pontról-pontra sikerült megtárgyalni mindazokat a számunkra fontos kérdéseket, kulcselemeket, amiket a jogalkotó figyelembe vett, és amelyek meg is jelentek a kormány közbeszerzési koncepciójában. Ez számunkra nagyon pozitív visszajelzés. Bízzunk abban, hogy amikor a kodifikációra kerül sor, ezeket valóban viszontlátjuk majd a jogszabályban!

Melyek lennének ezek a kulcselemek?

Az egyik legfontosabb törekvésünk, hogy közbeszerzési eljárásban, mérnöki szolgáltatások esetében ne az ár alapú versenyeztetést, hanem a minden szempontból leggazdaságosabb megoldás kiválasztásának módszerét, elvet alkalmazzuk. Reméljük, az új törvény így szól majd! A törvénykoncepció már figyelembe veszi azt is, hogy vannak olyan személyes kompetenciák, amikkel a mérnök versenybe tud szállni a piacon, ahogy üdvözöljük azt is, hogy bekerült a referenciák közé az úgynevezett mûszaki egyenértékûség fogalma, amely az eddiginél jóval szélesebbre tárja  a pályázati lehetõségeket a mérnökök elõtt.

Dolgoznak azok a munkacsoportjaink, amelyek a készülõ közbeszerzési törvény leendõ végrehajtási utasításaihoz adnak kamarai javaslatokat. Mindez egyrészt annak a végiggondolása, hogy milyen súlyozást, milyen tényezõk figyelembe vételét javasoljuk a gazdaságilag legelõnyösebb ajánlat esetében, valamint hogy mit vegyünk figyelembe a személyes kompetenciáknál, miközben ennek megfogalmazásánál különösen tekintettel kell lennünk a közös európai piac versenyjogi szabályaira. Egy harmadik munkacsoportunk pedig a mûszaki egyenértékûség meghatározásával foglalkozik. Az Európai Bizottság igen kevés kivételtõl eltekintve nem veszi tudomásul, hogy három évnél régebbi referenciák kerüljenek egy-egy tender kiirásába. Jelentõsen könnyíteni fogja azonban mérnökeink életét és pályázati lehetõségeit, ha három éven belüli mûszaki egyenértékû referenciákat tudnak felmutatni. Ennek pontos és részletes kidolgozása nehéz, még elõttünk álló feladat.

Január végén megjelent a 1032-es kormányhatározat, ami 17 pontban tesz intézkedési javaslatokat építésügyi, építészeti és mérnöki szabályozási, közigazgatási kérdésekben. A mérnöki kamara tagjait miként érintheti mindez?

E kormányhatározat elõkészítése valójában már múlt év augusztusában elkezdõdött, s léteznek olyan elemei, amelynek gyökerei még ennél is régebbre nyúlnak. Tavaly augusztusban készítettük el elõször a Miniszterelnökség építésügyi államtitkársága részére azoknak az általunk vélt legfontosabb feladatoknak a listáját, amelyek most köszönnek vissza a kormányhatározatból. Mi ebbõl különösen három plusz két kérdésre fókuszálunk. Hadd kezdjem az utóbbi kettõvel! Az egyik a mérnöki felelõsségbiztosítás, amelyet ma Magyarországon elégtelennek tartunk, a piacon hozzáférhetõ szolgáltatások valójában nem segítik mérnökeinket, a másik pedig a szerzõi jog kérdése, ami ugyancsak számtalan, megoldásra váró problémát vet fel. S van három nagy témakör a kormányhatározatban: az építési engedélyezési eljárás egyszerûsítése, egy korszerû tervezési rendszer megalkotása, illetve azok a közbeszerzéshez kapcsolódó feladatok, melyekrõl már részletesen beszéltem.

Az építési engedélyezési eljárási rendszer átalakítására milyen kamarai javaslatok vannak?

A kormányhatározat e tekintetben különösen aláhúzza a lakossági ügyintézések egyszerûsítését. A építési engedélyezési eljárásokat azonban egységben kell áttekinteni. A mérnöki kamara ezzel a kérdéssel több mint fél éve foglalkozik és mára elkészült egy munkaanyag, amit néhány héten belül, kamarai workshop keretein belül bemutatunk a szakmai önkormányzat széles közvéleményének, s természetesen meghívjuk a jogalkotót is. Nem titkolom, egyszerûsítésre, törekszünk, és minden új elemet, amit javasolunk ennek tükrében is vizsgáltunk. Vagyis csak akkor javasolunk valamit, és azt tûztük célul, hogy olyan javaslatokat tegyünk, amelyek világos, egyértelmû és fõleg tartós jogi környezetet adnak.

Az állampolgárok és a gazdasági szereplõk számára egyszerû, átlátható és követhetõ ügyintézést, ami garantálja a minõség biztosításának feltételeit, s ami a legfontosabb, egyértelmû felelõsségi rendszeren alapul. Ezt a felelõsségi rendszert reményeink szerint számonkérhetõ módon építik majd be jogszabályba. Megengedhetetlen, hogy a beruházás elõkészítõ folyamatába – melynek egyik fontos eleme az építési engedély – ne legyenek világos felelõsségi viszonyok. Részletesen elemeztük, mi az építtetõ, a tervezõ és mi az önkormányzatok felelõssége, s összegyûjtöttük azt is, amit a kormány és az állam felelõsségi körének tartunk. E téren olyan rendszerbeli hibákat szeretnénk kiküszöbölni, amelyek világosan mutatják: javítgatásokkal nem lehet az építési engedélyezést „gyorsítani”. Ahogyan nem lehet az építési engedélyezés folyamatából – hiszen ez az egyik legfontosabb beruházási dokumentum – könnyedén elhagyni fontos részeket, a vélt vagy valós gyorsítás reményében. Az új rendszerbe egyébként olyan – ma még hiányzó – elemeket javasolunk beépíteni, mint a jóváhagyási terv alapján történõ rögzítése annak, hogy mi lesz a beruházás mûszaki tartalma. A mérnökök ezt nagyon kevés esetben kapták kézhez építtetõi jóváhagyás formájában

Hasonló rendszerbeli hibának tartjuk, hogy megszûntették Magyarországon a tervellenõrzést. Nem tudok olyan európai országot, ahol ezt eltörölték volna. Ezt erõs felindulásból elkövetett, mindenféle végiggondolás, háttérelemzés és körültekintõ mérlegelés nélküli kormányzati hibának tartom. Holott mindkét említett esetben jelentõs egyszerûsítést, és idõmegtakarítást lehetne elérni a hatósági munkában. Az elmúlt években számtalan ehhez hasonló, érthetetlen döntéssel találkoztunk. Számomra ez egyértelmûvé teszi: hiányzik az, az intézményrendszer, amit korábban úgy hívtunk, építésügyi minisztérium.

Jelenleg ott tartunk, hogy kamarai szakpolitikai munkánk ezer szállal kötõdik a legkülönbözõbb minisztériumokhoz, és mérnökeink sokszor azt sem tudják, hova is menjenek egyeztetni, annyira szét van darabolva az építésügy. A nyolcvanas években jártam Finnországban, ahol például egy helyre vonták össze ezt a felelõsséget. Egyetlen központi építésügyi hivatal mûködik, erõs jogosítványokkal és felhatalmazással. Ettõl a mi rendszerünk fényévnyi távolságra van. Amikor a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerültünk bíztunk abban, hogy a minisztériumok közötti integrált megközelítés az építésügy vonatkozásában a Miniszterelnöki Hivatal kereteiben megvalósul. De nem így történt Az építésügynek és a hozzá kapcsolódó feladatoknak még mindig számtalan felelõse van

A 1032-es négyes pontja arról szól, hogy az építési beruházások nyomon követhetõségének érdekében ki kell dolgozni – közpénzbõl megvalósuló projektek esetén – az elõkészítésre és lebonyolításra vonatkozó egységes módszertani rendszert. Mit jelent ez?

Számunkra ez egyértelmûen az évtizedek óta jól mûködõ németországi tervezési rendszer magyar viszonyokra átültetett átvételét jelenti. Nem többet és nem kevesebbet. Abban az esetben, ha a kormányzat ezt nem tudja, vagy nem akarja felvállalni, akkor megint csak rögzítenünk kell: a hazai építésügyben nem történt meg a szükséges rendszerváltoztatás. Nem ismerek a HOAI-nál jobb modellt arra nézve, hogy egy beruházás megfelelõen elõkészítve, jó minõségben el tudjon készülni. A Magyar Mérnöki Kamara összes tagozata és valamennyi területi kamaránk e kérdésben mögöttünk áll. Régóta dolgozunk rajta. Saját forrásokból biztosítottuk a munkához szükséges fedezetet. A kérdés már csupán az, lesz-e erre a kormányzat részérõl fogadókészség?

Forrás: www.mmk.hu

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul