e-villamos online szaklap

A villamosipar hírességei 1. Fodor István

| | |  0 | |

Fodor István (Etienne de Fodor) (Pozsony, 1856. november 8. - Budapest, 1929. november 5.) villamosmérnök, a Magyar Elekrotechnikai Egyesület alapító tagja, a Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója, Edison és Puskás Tivadar munkatársa.

Fodor István családja szûkös anyagi viszonyok között élt, ezért csak az alsó reáliskolát tudta elvégezni. A napi munka mellett szorgalmasan képezte magát, mûszaki tanulmányokat folytatott, és nyelveket tanult. Céljainak és gondolatainak az Edison-találmányok szabtak irányt. 1880-ban Párizsba utazott, tanulmányait a Gramme és Jablochkoff mûhelyben folytatta, ahol a szükséges gyakorlati ismereteket elsajátította.


Edisonnal Puskás Tivadar révén került kapcsolatba, aki akkor Párizsban élt, és Edison európai érdekeit képviselte. Edison, aki kizárólag a villamos világítás megoldásával foglalkozott, alkalmazta Fodort.

Az Edison cég az 1881. évi párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon kívánta bemutatni az izzólámpás városi világítási rendszert. Puskás és Fodor együtt dolgozott a kiállítás elõkészítésén. Az 1881. augusztus 1.-én megnyitott bemutató átütõ sikert hozott. Üzembe helyezték az akkor óriásnak számító 125 lóerõs Edison-dinamót, melyrõl a szakma, mint világcsodáról beszélt. Ez volt a híres Jumbó, melyet Puskás a Barnum cirkusz elefántjáról nevezett el.


A világítási eszközök gyártói a kiállítás mellett is versenyezhettek egymással. Az intézõ bizottságában helyet kapott Charles Garnier is, a párizsi Nagyopera világhírû építésze, aki aggódva látta a gázvilágítás káros hatását remekmûve értékeiben. Elérte, hogy több világítási rendszer egyidejû kipróbálása magában az Operaházban történjen meg. Az Edison-rendszer számára a „foyer du public” elnevezésû 54 méter hosszú, 13 méter széles, 18 méter magas termet jelölték ki. Az Operaház sarkán felállított fabódékban helyezték el a dinamókat. Az 1881. október 18-án lefolytatott kísérlet bebizonyította az ívlámpák alkalmatlanságát, és Edisonék teljes gyõzelmét hozta. Ez volt az izzólámpákkal való világítás elsõ nagy sikere Európában.


A siker meghozta a rendeléseket. Strassburgban pályaudvari fõépület világítására került sor. Hamburgban lerakatot alapítanak, majd Antwerpenben létesült fióktelep, melynek vezetésével Fodort bízzák meg. Egyidejûleg irányítja a Belgiumban és Hollandiában a szerelési munkákat, majd visszahívják Franciaországba, ahol az Ivri sur Seine-ben létesülõ gyártelep felszerelését, beüzemelését irányítja. Ezután Oroszország következik. 1882-ben Szentpéterváron több ipari létesítmény mellett a cári luxusjacht, és az uralkodói palota egy részének világítására is sor kerül.


1885-ben Magyarországon is dolgozott, Diószegen egy cukorgyárban, majd kimegy Tirolba, Grenoblébe, majd Észak-Afrikában is megfordult. Tapasztalatait a Bécsben megjelent 1885-ben kiadott „Das Glühlicht” könyvében foglalta össze. Athénben a város villanytelepének építését irányította, itt alkalmaznak elõször - Fodor javaslatára - hármas vezetékrendszert, majd 1889-ben Fodor vezetésével kezdett mûködni. Fodor István írta az elsõ európai elektromos hegesztési szakkönyvet, mely 1892-ben jelent meg Az elektromos hegesztés és forrasztás címmel. 1893-ban megoldja a Korinthoszi-csatorna világítását. A tervezésbe, és kivitelezésbe megpróbálta bevonni a Ganz céget is, de ez Edison váltakozóáram-ellenessége miatt meghiúsult, így Fodor kénytelen visszatérni a megszokott Edison-rendszerhez. A görög király a Megváltó-rend lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazta.


Rövid Törökországi munka után hazahívják Magyarországra. A Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatója lesz 1894-ben. A BÁV Rt.-nek szüksége volt egy nagy tapasztalattal rendelkezõ, nemzetközi tekintélyû szakemberre az egyenáramú villamosítás terén, mivel az 1893-ban megindult közcélú áramszolgáltatás terén komoly hátrányba került a Magyar Villamossági Rt.-vel szemben. Fodor több, mint két évtizedes céltudatos tevékenységének eredményeként alakult ki a BÁV Rt. mintaszerû egyenáramú rendszere. 1909-ben a BÁV Rt. saját költségére felszerel 38 darab ívlámpából álló utcai közvilágítást a Rákóczi útnak a Múzeum körút és Erzsébet körút közötti szakaszán. A közmegelégedésre elvégzett munka után 1911-ben a Teréz, Erzsébet, József, Ferenc körutakon, az Andrássy úton, Kossuth Lajos utcában, 1912-ben a Városligetben építették ki a közvilágítást. Fodor 1918-ig állt a Társaság élén. A Székesfõváros élt megváltási jogával, a rendszer Budapest Székesfõváros Elektromos Mûvei tulajdonába került, és Fodor mûszaki tanácsadóként dolgozott tovább. Az egyenáramú áramszolgáltatás 1962-ig mûködött Budapesten. Fodor hosszú betegség után hunyt el 1929-ben Budapesten.

Számos elektrotechnikai, általános mûszaki és közgazdasági könyvet, tanulmányt írt, elõadásokat tartott. Könyvei fõleg német nyelven Bécsben jelentek meg. Magyar nyelven: „A füstnélküli város és ipar” (1907).

Forrás: Wikipédia

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul