e-villamos online szaklap

A megújuló energiaforrások és a gazdasági válság

| | |  0 | |

A gazdasági válság hatására minden elsődleges energiahordozó-felhasználás vagy stagnál, vagy csökken. A nukleáris energiahordozó-fogyasztás évek óta alig változik, a szénfelhasználás csökken, az olajszármazékok tüzelése csökken, a motorikus szénhidrogén-használat is visszaesett. A földgáz részesedése az összes energiafelhasználásban az utóbbi tíz évben folyamatosan nő, de abszolút értékben 2009-ben csökkent.

2007, 2008-ig a világ nagy részét, de az EU országokat egyértelmûen a túlfogyasztás, a túlköltekezés, a túlfokozott beruházás jellemezte. Óriási lökést adott ennek a konjunktúrának az úgynevezett BIRC országok – Brazília, India, Oroszország, Kína – megállíthatatlannak tûnõ, hatalmas ütemû fejlõdése, aminek egyik következménye volt az, hogy ezek az országok a kétszámjegyû növekedéssel megtermelt nemzeti jövedelme befektetési és hitelnyújtási lehetõséget keresett a fejlett világban, elsõsorban az Egyesült Államokban. A gazdasági világválság elérte ezeket a „motor” országokat is, de különbözõ mértékben. India, Kína, Brazília növekedése továbbra is pozitív GDP-vel jellemezhetõ, Oroszországban a növekedés átcsapott a GDP negatív tartományába.

A gazdaság általános állapota közvetlen hatással van az energiahordozók piacára, árára és tendenciáira. Az erõs konjunktúra idõszakában van erõ, akarat, és fejlesztési forrás is az energiahordozó felhasználás aránytalanságainak korrigálására, az energiatakarékosságra vagy a környezetbarát energiahordozók használatának ösztönzésére. A gazdasági konjunktúra idõszakában erõsödtek fel a nukleáris energia elleni hangok, be is zártak atomerõmûveket, a fejlesztéseket pedig visszafogták. Lehetett programot indítani – erõs állami, anyagi támogatással – a megújuló energiahordozók elterjesztésére is.

A válság a gazdaságpolitika prioritásait átrendezte, egy sor államban a gazdasági összeomlás, az államcsõd elkerülése lett a legfontosabb, és ez azonnal az állami támogatási programok megnyirbálását jelentette.

Azt halljuk ma már, és egy sor gazdasági mutató is ezt sugallja, hogy az országok legtöbbje a gazdasági válság legmélyebb pontját már elhagyta, és a kilábalás idõszaka indult el. A válság egyetlen országban sem múlt el nyom nélkül, és igaz ez a nemzeti energetikai programokra is. Remélhetjük a gazdaság erõsödésével a megújuló energiahordozó-felhasználás ösztönzését, a megújuló energiák részesedésének emelését.

Még bõven a gazdasági világválság elõtt tûzte ki célul az Európai Unió azt, hogy 2020-ig 20%-kal kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, 20%-kal növelni a megújuló energiaforrások használatát, és hogy 20%-kal kellene csökkenteni az összes energiafelhasználást. Ez a program uniós pénzeszközöket is rendelt a célokhoz.

A három cél egymástól függetlenül nem teljesíthetõ. A megújuló energiaforrások használatát nem számítják be a szén-dioxid-emisszióba, ami kis túlzással kegyes csalás. Az abszolút energia-megtakarítás tisztán szén-dioxid emisszió-csökkenést eredményez, kivéve a nem tüzelésen alapuló energia-elõállításokat.

A program nem szól a nukleáris energiahordozó-felhasználásról, mint a célkitûzéseket egyszerre segítõ és fékezõ tüzelõanyagról. Az atomenergia az üvegház hatású gázok kibocsátása szempontjából semleges, de inkább pozitív, mert fosszilis tüzelõanyagot válthat ki. Az abszolút energiatakarékossági célt az atomerõmûvek nem kimondottan segítik, és az atomenergia jelentõsebb elõretörése a megújuló energiahordozók elterjedését fékezheti.  
Magyarország ebben az EU-programban 10% szén-dioxid kibocsátás-csökkentést, a megújuló energiaforrások felhasználásának 13%-ra emelését, és évi 1%-os abszolút energia-megtakarítást vállalt el. A CO2 kibocsátás-csökkentési célt hazánkban a gazdasági válság, a termelés csökkenése szinte teljes egészében megoldotta, például az ország földgáz-felhasználása a „békeévek” 14 milliárd m3-es szintjérõl 2009-re 11,4 milliárd m3-re esett vissza. Ugyanez a helyzet az abszolút energia-felhasználáscsökkentést is biztosította, és már csak a megújuló energiahordozó felhasználás-növelése maradhatna fejlesztési célként. Természetesen nem akarunk megmaradni a válság sújtotta gazdasági szinten, reméljük az ipar talpra állását, a villamos áramfogyasztás emelkedését, ami a fosszilis energiahordozó-igény növekedését is magával hozza. A gazdaság pozitív elmozdulása az EU-program feladatait újra felerõsíti.

A megújuló energiahordozók alkalmazásának programját (a 2008-évi 6%-ról 2020-ra 13%-ra emelés) úgy tervezi a kormány, hogy 2020-ban a 110 PJ megújuló energiahordozó-felhasználásból 30 PJ villamos áramtermelésre, 55 PJ hõ- és hidegenergia-termelésre, 25 PJ pedig motorikus hajtásra (üzemanyag) kerüljön.
A kõolaj, az olajtermékek és a földgáz nem megújuló energiahordozók. Teljes lecserélésük megújuló energiákra lehetetlen, a megújulók és a fosszilis tüzelõanyagok arányának megváltoztatása lehet reális cél.

Az egész világon végigsöprõ gazdasági válság több célkitûzést reálisabbá tesz: az energiatakarékosságra nagy programok indultak el (villanyégõk cseréje, háztartási gépek energetikai minõsítése, hõszigetelés támogatása, közvilágítás racionalizálása stb.), a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgálja Magyarországon minden villamos áram-megtakarítás, a villamos áramtermelésen belül a megújuló energiahordozókkal termelt áram kiemelt támogatása, de a mezõ- és erdõgazdaságban eddig nem hasznosított tüzelhetõ anyagok energetikai célú felhasználása is.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul