e-villamos.hu >> Tervezőként a nagyvilágban: Kosztolányi Zoltán villamosmérnök
Frissítve: 2017. november 20.
Villamosmérnökként bejárta a világot, nagy feladatokban vállalt oroszlánrészt, tapasztalatait, tudását másokkal is megosztja. Kosztolányi Zoltán tervezett itthon, Dél Afrikában, Új-Zélandon, Ausztráliában, a Közel Keleten. Specialitása a klinikák, kórházak, az olaj és gázipari projektek, aranybányák, magasházak, bevárárló központok stb tervezése és kis időre hazahozta szakmai sorsa – a meg nem épült Nabucco gázvezeték projektnek egyik felelőse volt. A színes életút minden részletét ismertetni több nap is kevés lenne, azonban egy órába sűrítve a legfontosabbakat összegeztük. Ezen kívül fontos összefüggésekre, különbségekre is rávilágított Kosztolányi Zoltán, a hazai és a külföldi tervezési gyakorlat kapcsán.

Nehéz kezdet

Egy idegen országban, kezdetben nem könnyű a megtelepedés. A ’80-es évek elején még kijutni sem volt egyszerű vállalkozás. – Magyarországon 18 évet dolgoztam olyan nagyvállalatoknál, mint az ÉVITERV, SZÖVTERV, MÁVTI, az utóbbinál Szolnoki Vasútállomást terveztük, vagy a Budapest-Szob vonal villamosításán dolgoztunk. Utolsó munkahelyem idehaza a Típustervező Intézet volt. Csaknem két évtized munkával töltött évei után, 1981-ben döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot. Ekkor még nem sejthettük, hogy küszöbön áll a változás, ha ezzel tisztában vagyok, akkor talán nem hagyom el az országot ezt utólag nem érdemes feszegetni. Nem volt drámai menekülés a disszidálás, egyszerűen megvettem a repülőjegyet, és feleségemmel, két kisgyermekemmel együtt elindultunk Münchenbe, a néhai feleségem rokonaihoz. Ez volt az első állomás, de nem szándékoztunk itt letelepedni. Régi álmom volt eljutni Dél Afrikába, de az akkori nemzetközi, politikai helyzet miatt 2 évig maradnunk kellett Németországban. A második év végén hosszas kihallgatások, kérvények után mégis sikerült kijutni álmaim országába. Johannesburgban a Siemensnél kaptam munkát, de egy év elteltével magánzó lettem, és szupermarketek tervezésével foglalkoztam. Csodálatos ország volt, különleges emberekkel – mondja el Kosztolányi Zoltán. A Dél Afrikai politikai helyzet időközben rosszra fordúlt, az ország veszélyessé vált, így innen is a távozás tűnt a legmegfelelőbbnek. Két út állt Kosztolányi Zoltán és családja előtt, vagy visszajönnek Magyarországra, vagy Új-Zélandon próbálnak szerencsét. – Az északi szigeten, a Tasmán Papírgyárnál jutottam álláshoz Új-Zélandon tulajdonképpen ennek segitségével tudtunk bevándorolni. A szigeten nincs jelentős ipar a turizmus és tejiparon kivül igy itt specializálódtam az egészségügy létesítmények tervezésére. Legnagyobb projektem az Auckland City Hospital tervezése volt. Ez Új-Zéland legnagyobb 10 emeletes épülete, több mint 80 ezer négyzetméter alapterülettel, és 24 műtővel. Azóta is a kórháztervezést tartom az egyik legkomplexebb feladatnak, mivel sok biztonsági előírást, független betáp hálózatokat, szünetmentes áramforrásokat (UPS) továbbá dizel generátoros tartalék betápokat kell figyelembe venni a munka során hisz emberi életek múlnak és függenek az energiaellátás biztonságán. Magyarországon is figyelemmel követem a technológiai változásokat, mivel új szabványok jelentek meg a gyógyászati létesítményekre vonatkozóan. Nyolc év Újzéland után a nejem kezdeményezésére azonban megpróbálkoztunk Ausztráliával is. Az akkori cégemen belül sikerült elintézni, hogy áthelyezzenek a Brisbane-i irodába, a nejem ugyanezt elérte a saját épitész irodájánál, így eljutottunk egy jóval nagyobb országba. Itt viszont már a nagyipar minden ágával találkozhattam – teszi hozzá Kosztolányi Zoltán.

„Ugrás a nagy árkon keresztül”

Így mondják azt, ha valaki Új-Zélandról Ausztráliába vándorol. – A kontinensnyi szigetországban kezdődött a kapcsolatom az olaj és gáz iparral. Egyik legnagyobb projektem, amelyre egyszerre vagyok büszke is, meg nem is, a Queenslandi 20 Billiós QGCLNG gázprojekt volt. Vezető villamos tervezőként dolgoztam rajta a kezdettől, a feladat nagyságára jellemző, hogy a teljes létesítmény energiaigénye 26 GW volt. Ez a projekt volt az első s valószinű az utolsó ahol a teljes gáz produkciót eladták a kínaiaknak 60 milliárd dollárért úgy, hogy egy kapavágás fizikailag nem történt. A szomorú oldala ennek a feladatnak, hogy a gázkinyerési technológia (fracking) rendkívül környezetszennyező. A gázt csak úgy lehet felszabadítani, hogy óriási mennyiségű vizet és 700 különböző vegyszerből álló elegyet pumpálnak a föld mélyére a kőzetekben rejlő metán gáz kiszabaditására. A vegyszerek listája benzonátot és karcinogén anyagokat is tartalmaz, melyek rákot okoznak, így a talajban lévő vízkészlet is veszélybe került ennek a technológiának köszönhetően. Miután ez a projekt befejeződött, kaptam egy lehetőséget az úgynevezett expat életre az akkori cégnél ahol dolgoztam a Worleyparsons-nál. Elküldtem az Abu Dhabi irodába a jelentkezésemet, melyet kisebb formalitások után elfogadtak, és így kerültem vissza Budapestre. A Nabuccoval kapcsolatban az ütött szöget a fejembe, hogy a Nabuccoban résztvevő EU államok létrehoztak egy konzorciumot, amiből csak a gázszolgáltató állam, Azerbajdzsán maradt ki. A projekt célja az EU Oroszországtól való gázfüggésének csökkentése lett volna, emiatt az oroszok mindent megtettek a Nabucco ellen. Az azeri elnök végül is megvétózta a gázeladást a Nabucconak 2013 júniusában – hathatós orosz befolyásra- ennek következtében két hét alatt a teljes projekt összeomlott. Pedig a környező országokat (Ausztria, Bulgária, Románia stb.) figyelembe véve Magyarország állt a legjobban, legfelkészültebben a FEED projekt előkészítése kapcsán. Így véget ért az álommunkám, amin valószínűleg mind a mai napig dolgoznék. Ezután visszatértem Abu Dhabiba, ahonnan Isztambulba küldtek, egy Lukoil Irakban épitendő gázturbinás erőmű tervezésére. Az utolsó projektem a Shell-hez köthető, akik az iraki kormánnyal létrehoztak egy közös vállalatot egy a Baszra melleti 30 éves leromlott de müködő gázüzem felújítására. Az iraki USA hadműveletek után megkezdődött a felújítás, azonban az irakiak nem tették hozzá a megállapodásban előírt költségeket a felújitáshoz ezért a Shell kivonult. A dolgozók egy része elvesztette munkáját vagy ahogyan én is nyugdíjba vonult – teszi hozzá Kosztolányi Zoltán.

Tervezői gyakorlat

Kosztolányi Zoltán legkedveltebb munkái a korház tervezéshez fűződnek, és a beszélgetés során leginkább az Új-Zélandon megvalósított kórházat emelte ki, mint az egyik legfőbb munkáját. – Mikor elkezdtem az új kórházon dolgozni, akkor szembesültem a rendkívül rövid határidővel, hat hónapot írtak elő a tervezési munka befejezéséig. Hagyományos szemlélet szerint a cégem úgy gondolkodott, hogy a kórház minden egyes szegletét külön-külön megtervezik, így kb 3500 körüli volt a kiviteli tervrajzok száma. Ennek a befejezése viszont fizikai képtelenség volt a szűk határidő miatt. Javasoltam a cégemnek, hogy a kivitelezőket - akik nagy tapasztalattal rendelkeztek a kórházépítés területén – vonjuk be a tervezésbe. Kórház esetén a kórtermek, az adminisztratív egységek, közösségi helyek nem különböznek egymástól. Csak a klinikai helyiségek, műtők, kezelők mások a kórház specifikációja szerint. Azonban ez utóbbiak csak a teljes létesítmény 30 százalékát adják, így elsősorban a részletes tervezéssel erre kellene fókuszálni. A maradék 70 százalékra, a létesítmény nagyobbik, állandó részére adjunk ki típusterveket, -javasoltam és ezeknek a helyi sajátosságokra megfelelően történő beillesztésére vonjuk be a kivitelezőt. Ha a kivitelezők elkészülnek a tervekkel, jóváhagyásra visszaküldik hozzánk. Így a 3500 rajz máris 1200-ra csökkent, és ezzel jelentős pénzt és időt spórolt meg a cég. Talán ezt a megközelítést Magyarországon is sikerrel lehetne alkalmazni. Ha egy projekten belül a tervező és a kivitelező között megoszlik a felelősség, akkor a közös cél érdekében könnyebb lesz az együttműködés. A mérnök felügyeli a teljes munkát, átnézi a rajzokat, korrigál stb. A gyakorlatban számunkra az is nyereség volt, hogy lett egy plusz ellenőrzési lehetőségünk a gyakorlatiban megvalósuló projekten, nem a helyszínen kellett szembesülnünk, ha valamit a kivitelező rosszul gondolt, értelmezett – mondja el Kosztolányi Zoltán. Három kontinens több országában szerzett tapasztalat, a multinacionális környezet megmutatta, hogy az óriáscégek hatalmas műszaki háttérrel, adatbázisokkal rendelkeznek, ami jelentősen megkönnyíti a munkát. – Ha valaki újonnan csatlakozott a céghez, és az első projektjén elkezdett dolgozni, akkor minden rendelkezésre állt, a sablonok, a típustervek, előregyártott műszaki leirások, a szabványok, minden. Sajnos Magyarországon sok esetben előhúzzák a fiókból a legutóbbi rajzokat, és azt kezdik el szabdalni. Ez a folyamat azonban magában hordozza a meglévő hibák átörökítését, ennek köszönhetően ez rossz út. Külföldön az üres sablonokat a tervezőnek kell megtöltenie „élettel”, de mindehhez van segédlet, a tervezéshez, a méretezéshez, a számításokhoz. Minden aspektusa a tervezési folyamatnak, technológiának le van szabályozva. Még emlékszem Magyarországon is a régi szabványokra, MSZ 172, MSZ 1600, voltak hozzá segédletek, ábrák, sematikus rajzok. A volt Angol koronagyarmatok villamos szabványai az Egyesült Királyság szabványain alapulnak igy miután Délafrikában már megismertem a főbb szabványokat igy Újzélandon és Ausztráliában már csak a különbségekre kellett figyelnem.. Az ottani villamos szabványok és főleg a kórhátervezési szabványok végén mindig található segédlet, ajánlás, készülékbekötési vázlatterv stb. Itthon nemrég volt szerencsém látni a gyógyászati helyekre vonatkozó új szabványokat, az MSZ HD 60364-7-710-es szabványt ahol csak szöveg van. Szerintem ez lehetne jobb megoldás is mint a fent emlitett Down Under országok szabványainál tapasztaltam mert egy műtő földelési hálózat bekötési rajz például sokkal többet mond egy műszaki embernek, mint bármi más. Kaptam egy felkérést, hogy a Magyar Mérnöki Kamarát segítsem a javaslataimmal, az egyik észrevételem biztosan az lenne, hogy a Kamara adjon ki kórháztervezési gyakorlati segédleteket az egységesitett tervezési megoldásokra hiszen, mint köztudott a kormány döntései alapján új, több milliárdos mega-kórház projektek vannak feljövőben – teszi hozzá Kosztolányi Zoltán.

Tervezési díjak, költségek

Sajnos jól tudjuk, hogy a tervezés a legutolsó költség, amivel szembesülni akarnak az építtetők. Ennek megfelelően sok esetben Magyarországon nincs rangjához méltóan kezelve a tervezési munka, különösen a tekintettel bizonyos szakági – köztük a villamos szakági – tervezésre. Kosztolányi Zoltán több külföldi, mérnököket tömörítő egyesületnek volt tagja (IPENZ, ECSA, RPEQ) így van rálátása a különböző díjszabásokra is. – A tervező cég határozza meg azt az átlagos időt, ami alatt elkészül egy specifikáció, a CAD tervezés és egyéb tervezési munkálatok, igy van egy használható ráforditási óraszám minden egyes tervfeladatra. Egy új tervezési megbizás elejeén minden becsült tervfeladatot be kell táplálni a CTR nevű excel bázisú (Cost Time Resources) programba, amely a végén megadja a költségeket és egy előzetes terv és rajzjegyzéket is produkál. Nem kell több energiát fektetni a tervezési díj megállapítására, ez a CTR-el automatikus. Így könnyen kiszűrhetők az áron alul vállalkozó tervezők, akik a munka hevében kénytelenek összecsapni feladataikat. A tervezési díjak százalékos megállapításánál a ráfordított idő és annak költségének megállapítása sokkal gyakorlatiasabb és célravezetőbb módszer lenne – mondja el Kosztolányi Zoltán.

Kosztolányi Zoltán Tájföldön telepedett le, ott van családja, felesége, de látogatóba rendszeresen hazatér. – Az utóbbi évtizedekben én a napfény országaiban éltem s most kissé szokatlan a közelgő tél itt. Nem csináltam életemben semmi különöset, csak a jól bevált középkori példát követtem. Ha valaki kitanult egy szakmát, elküldték világot látni, majd hazajött és a tapasztalatait a legjobb tudása szerint hasznosította és továbbadta. Itt a cég budapesti irodájában ezzel foglalatoskodom, és szeretném a 45 év alatt felhalmozott szakmai tudásomat másokkal megosztani. Remélem a következő generációkat is segíteni tudom, talán nem esnek azokba a csapdákba, melyekbe annak idején én is belesétáltam – mondja el Kosztolányi Zoltán.

A dokumentum forrása az e-villamos.hu portál. [ Bezár | eredeti dokumentum | e-villamos.hu főoldal ]