Az elõadás a távvezeték létesítés vezetõ cégének, az OVIT Zrt.-nek a bemutatásával kezdõdött. Régen a cég ellátta az üzemeltetési, létesítési feladatokat, továbbá 1991 dec. 31-ig õ volt a hálózat tulajdonosa is. Ezután a hálózati vagyon átkerült az MVM-hez, majd a MAVIR Zrt. 2006-os megalakulásakor úgy a hálózati vagyon, mint az akkor még az OVIT-nál lévõ üzemeltetés is a MAVIR ZRT-é lett. Ezért 2006-tól az OVIT Zrt. tevékenysége a kivitelezés, az ehhez kapcsolódó speciális nehézszállítás és acélszerkezet gyártás valamint alállomás, illetve távvezeték tervezés  lett.
 
A rövid áttekintést követõen, az elõadó rátért a hálózatfejlesztés témájára. Elõször bemutatta az ország villamosenergia-rendszerét, az átviteli hálózatot a nemzetközi összeköttetésekkel (750 kV, 400 kV, 220 kV), majd fokozatosan keletrõl-nyugatra haladva ismertette a tervben lévõ, a jelenleg kivitelezés alatt álló és a nemrégiben megvalósult távvezeték szakaszokat. A fontosabb projekteket kiemelvén felhívta a figyelmet a 750kV-os távvezeték szerepének újragondolására (a jelentõsen lecsökkent energiaátvitel miatt), valamint a 220 kV-os távvezetékek jelentõségének csökkenésére. A mostani idõszak fõbb munkái a „zöldmezõs” 400 kV-os távvezetékek építése, bizonyos, meglévõ egyrendszerû szakaszok kétrendszerûvé történõ átépítése (Albertirsa – Martonvásár 400 kV), valamint a jelenlegi  220 kV-os távvezetéki nyomvonal felhasználásával épülõ új 400 kV-os távvezetékek létesítése, mely során a régi, „nem kívánt” távvezeték szakaszt elbontják és a nyomvonala mentén felépítik az új 400 kV-os szakaszt. Az országban mindenhol folynak az építések és átépítések és ezek nem csak a távvezetékekre vonatkoznak, hanem az azok fogadására szánt alállomásokra is. Több alállomáson zajlanak, illetve elõkészítés alatt vannak jelenleg a munkálatok a 400 kV-os bõvítések kapcsán (Szolnok, Detk). Az egyrendszerû távvezeték átalakítása azért fontos dolog, mert fokozza a villamosenergia-rendszer biztonságát, növeli az átvihetõ energia mennyiségét, és új távvezeték építésénél jelentõsen kisebb költséggel tudunk „új” szakaszt létesíteni a már meglévõ nyomvonal miatt. Azonban ezektõl függetlenül épülnek teljesen új szakaszok is, például újonnan épülõ alállomásokhoz vagy erõmûvekhez (Bicske, Gönyû KCE). Ekkor a már meglévõ távvezetéket egy alkalmas pontján felhasítják és onnan építik ki az új szakaszt. De épülhetnek új távvezetékek a rendszer hurkoltságát kívánva javítani, mint például a Martonvásár-Bicske-Gyõr szakasz. Ilyenkor a kivitelezést a beruházóval egyeztetetten idõben több részre osztják a pénzügyi forrásoknak és az esetleg szükséges feszültségmentesítési lehetõségeknek megfelelõen.

A téma zárásaként még nélkülözhetetlen megemlíteni, hogy az építés kezdését megelõzõen, évekig tartó, hosszadalmas tervezési és engedélyeztetési eljárások is kötik a beruházó kezét.

A távvezeték építés okainak megismerése után következhettek a részletes technológiai folyamatok. Mint minden építményt, a távvezetéket tartó oszlopokat is az alapozásnál kell elkezdeni. Miután a tervezõ kijelölte a nyomvonalat és kiosztotta az oszlophelyeket, azután a geodéták bemérik és karókkal kijelölik az oszlopok helyét és a nyomvonal irányát. Ezután a kivitelezõ embereinek kell meghatározni az oszloplábak pontos helyzetét. Az oszlop helyének meghatározása után meg kell tisztítani a terepet, hogy megfelelõ munkaterületet biztosítsanak a szerelésnek. Az alapgödör kiásása közben ügyelni kell annak biztosítására (omlásveszély), a betonozás minõségére, valamint a földelés helyes kialakítására. A legtöbbször alkalmazott alap, a súlyalap, illetve gyengébb talajmechanika esetén az úgynevezett lemezalap ami hatásosan oszlatja el a talajon az oszlopszerkezetbõl, illetve a sodronyokból adódó mechanikai terhelést. A betonalap elkészülte után gyakran szükség van annak utólagos javítására, kezelésére.
 

Az alapozás után kezdõdhet az oszlop összeszerelése a földön. Az oszlop elemeit már elõkészítve (tüzihorganyzás, festés, furatok kialakítása) szállítják a helyszínre. A tartóoszlopoknál leggyakrabban alkalmazott állítási eljárás az, hogy a földön összeszerelik a teljes oszlopot, majd azt egy darus kocsi segítségével felállítják az alapra. Ez a módszer nem alkalmazható feszítõ vagy nagy súlyú tartó oszlopoknál, mert azok súlyuknál fogva nem "bírják" el magukat az állítás során, illetve a daru emelõkapacitását meghaladják. Ezért ezeket az oszlopokat részletekben – illesztésenként - szerelik össze a földön, majd daru segítségével egyenként a helyükre emelik az elemeket. Az oszlopállítás is veszélyes munkafolyamat, ezért mindig ügyelni kell a megfelelõ munkavédelemre és a szerelési utasítások pontos követésére.
 

Miután már állnak az oszlopok, következhet a sodronyok behúzása, ez a feszítõ oszlopok között zajlik. A vezeték húzása elõkötél segítségével történik, a már felszerelt tartó szigetelõláncokhoz rögzített terelõkerekeken keresztül. A folyamat során ügyelni kell a húzás és fékezés egyensúlyára, amit URH rádiós kapcsolattal valósítanak meg a két gépcsoport között. A vezetékhúzás sok összetevõs komplex feladat, mely során sok eszközre van szükség: forgásgátló, végszerelvények, toldások stb. A fázis-, és védõvezetõk behúzása és a belógás szerelõtáblázat alapján történõ beszabályozása után helyezik fel a feszítõláncokat. Ezután a fázisvezetõket lengõszorítókkal rögzítik a szigetelõláncokhoz (a terelõkerekeket le kell szerelni), utána pedig kialakítják az áramkötéseket a feszítõláncoknál. Utolsó lépésként felhelyezik a rezgéscsillapítókat, térköztartókat és az optikai szállal ellátott védõvezetõre a légiakadály jelzõgömböket.
 

Az elõadás alapján elmondható, hogy a növekvõ energiaigény miatt, egyre inkább szükség van a hálózat bõvítésére, új távvezetékek építésére, a hurkoltság növelésére, hogy a stabilitás fenntartható legyen. Azonban hogy lépést tudjunk tartani a növekedéssel, nélkülözhetetlen a modern technológiák alkalmazása az építés során.