1. ábra: VER
A téma zárásaként még nélkülözhetetlen megemlíteni, hogy az építés kezdését megelõzõen, évekig tartó, hosszadalmas tervezési és engedélyeztetési eljárások is kötik a beruházó kezét.
A távvezeték építés okainak megismerése után következhettek a részletes technológiai folyamatok. Mint minden építményt, a távvezetéket tartó oszlopokat is az alapozásnál kell elkezdeni. Miután a tervezõ kijelölte a nyomvonalat és kiosztotta az oszlophelyeket, azután a geodéták bemérik és karókkal kijelölik az oszlopok helyét és a nyomvonal irányát. Ezután a kivitelezõ embereinek kell meghatározni az oszloplábak pontos helyzetét. Az oszlop helyének meghatározása után meg kell tisztítani a terepet, hogy megfelelõ munkaterületet biztosítsanak a szerelésnek. Az alapgödör kiásása közben ügyelni kell annak biztosítására (omlásveszély), a betonozás minõségére, valamint a földelés helyes kialakítására. A legtöbbször alkalmazott alap, a súlyalap, illetve gyengébb talajmechanika esetén az úgynevezett lemezalap ami hatásosan oszlatja el a talajon az oszlopszerkezetbõl, illetve a sodronyokból adódó mechanikai terhelést. A betonalap elkészülte után gyakran szükség van annak utólagos javítására, kezelésére.
2. ábra: Oszlop helyének kijelölése
Az alapozás után kezdõdhet az oszlop összeszerelése a földön. Az oszlop elemeit már elõkészítve (tüzihorganyzás, festés, furatok kialakítása) szállítják a helyszínre. A tartóoszlopoknál leggyakrabban alkalmazott állítási eljárás az, hogy a földön összeszerelik a teljes oszlopot, majd azt egy darus kocsi segítségével felállítják az alapra. Ez a módszer nem alkalmazható feszítõ vagy nagy súlyú tartó oszlopoknál, mert azok súlyuknál fogva nem "bírják" el magukat az állítás során, illetve a daru emelõkapacitását meghaladják. Ezért ezeket az oszlopokat részletekben – illesztésenként - szerelik össze a földön, majd daru segítségével egyenként a helyükre emelik az elemeket. Az oszlopállítás is veszélyes munkafolyamat, ezért mindig ügyelni kell a megfelelõ munkavédelemre és a szerelési utasítások pontos követésére.
3. ábra: Oszloptípusok
Miután már állnak az oszlopok, következhet a sodronyok behúzása, ez a feszítõ oszlopok között zajlik. A vezeték húzása elõkötél segítségével történik, a már felszerelt tartó szigetelõláncokhoz rögzített terelõkerekeken keresztül. A folyamat során ügyelni kell a húzás és fékezés egyensúlyára, amit URH rádiós kapcsolattal valósítanak meg a két gépcsoport között. A vezetékhúzás sok összetevõs komplex feladat, mely során sok eszközre van szükség: forgásgátló, végszerelvények, toldások stb. A fázis-, és védõvezetõk behúzása és a belógás szerelõtáblázat alapján történõ beszabályozása után helyezik fel a feszítõláncokat. Ezután a fázisvezetõket lengõszorítókkal rögzítik a szigetelõláncokhoz (a terelõkerekeket le kell szerelni), utána pedig kialakítják az áramkötéseket a feszítõláncoknál. Utolsó lépésként felhelyezik a rezgéscsillapítókat, térköztartókat és az optikai szállal ellátott védõvezetõre a légiakadály jelzõgömböket.
4. ábra: A belógás meghatározása
Az elõadás alapján elmondható, hogy a növekvõ energiaigény miatt, egyre inkább szükség van a hálózat bõvítésére, új távvezetékek építésére, a hurkoltság növelésére, hogy a stabilitás fenntartható legyen. Azonban hogy lépést tudjunk tartani a növekedéssel, nélkülözhetetlen a modern technológiák alkalmazása az építés során.