Az új szabályozás szellemében és szerkezetében is eltér az eddig megszokottól. Nagyobb teret enged az egyedi megoldásoknak, ugyanakkor ehhez szoros hatósági felügyeletet határoz meg. Jellemzõen elõször az általános követelmények kerülnek ismertetésre, majd késõbb az ezektõl eltérõ rendeltetéstõl függõk, valamint a speciális terekre, építményekre vonatkozók.
Maga a rendelet kb. 170 oldalnyi terjedelmével karcsúbb lett elõdeinél, mely annak köszönhetõ, hogy a követelmények mellõl az elfogadható mûszaki megoldások jórészt kikerültek a rendeletbõl. Az OTSZ az 1. §-ában rögzíti, hogy amennyiben a rendelet nem tartalmaz a hatáskörébe tartozó elõírást, úgy a vonatkozó mûszaki követelmények (szabványok) tûzvédelmi rendelkezései vagy az azokkal egyenértékû megoldások megfelelnek a rendeletben meghatározott biztonsági szintnek. A rendelet elõírásait kielégítõ mûszaki megoldások az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság honlapján közzéteendõ összességükben a korábbi rendeletbeli terjedelmet meghaladó, de épp ezért annál bõvebb és részletesebb Tûzvédelmi Mûszaki Irányelvekbe (TvMI-kbe) kerültek be. A TvMI-k alkalmazása nem kötelezõ, de az ezekben szereplõ megoldásokat a tûzvédelmi hatóság a védelmi célokban meghatározott biztonsági szintet elérõ megoldásként fogadja el. Az ezektõl eltérõ megoldások a rendeletben illetve a TvMI-kben foglaltakkal azonos biztonságot kell nyújtsanak és ezt a hatóság elõtt külön eljárásban kell bizonyítani.
Számos új fogalom kerül bevezetésre illetve sok meglevõ fogalom tartalma módosul. A rendeletet olvasva nem csak a 4. §-ban felsorolt fogalmakat, hanem a TvMI-k fogalmait és a más rendeletek (Pl. Építési törvény, OTÉK,) fogalmait is ismerni szükséges a helyes értelmezéshez.
Kockázati osztályok (Wagner Károly)
Az új OTSZ egyik alapvetõ változása a helyiségek, tûzszakaszok, épületek tûzveszélyességi osztályának megszûnése és a kockázati osztályok bevezetése. Lényeges eltérést jelent az, hogy a kockázati osztályok csak a létesítéssel összefüggõ követelményeket befolyásolják, a használati szabályokat nem. A tûzveszélyességi osztályok csak az anyagok tekintetében maradnak meg. A jelenlegi öt osztályból három marad: az „A” és a „B” osztály összevonásával létrejövõ „robbanásveszélyes”, a „C” és a „D” osztály összevonásával létrejövõ „tûzveszélyes”, valamint a jelenlegi „E” osztályt lefedõ „nem tûzveszélyes” osztály.
A kockázati osztályba sorolás a veszélyeztetettség mértékét kifejezõ besorolás, amit a kockázati egységre vonatkoztatunk. A kockázati egység az épület azon része, amelyen belül a veszélyeztetettséget befolyásoló körülmények azonosak vagy közel azonosak. A szomszédos kockázati egységek közötti elhatárolás két oldalán a veszélyeztetettséget befolyásoló körülmények markánsan eltérnek egymástól, emiatt kell az eltérõ veszélyeztetettségû épületrészeket egymástól védeni. A védelem módja tûzszakasz szintû elválasztás létesítése a kockázati egységek között. A kockázati egységek kialakítása tehát egyfajta tûzszakaszolásként értelmezhetõ, amelynél a tûzszakasz határokat nem a tûzfelület korlátozása, azaz a maximális megengedett tûzszakasz méret betartása céljából, hanem az eltérõ veszélyeztetettségû épületrészek védelme érdekében építik ki. Ebbõl az is következik, hogy a megengedett maximális tûzszakaszméretet meghaladó alapterületû kockázati egységen belül tûzszakaszolni kell.
A veszélyeztetettséget és ezáltal a kockázati osztályt befolyásoló körülményeket, valamint a kockázati osztályokat az OTSZ mellékletét képezõ négy táblázat tartalmazza. Ezek között megjelenik:
a kockázati egység legfelsõ és legalsó szintjének ±0,00 szinthez viszonyított elhelyezkedése,
a legnagyobb befogadóképességû helyiség befogadóképessége, a benntartózkodók menekülési képessége, tárolási rendeltetésnél a tárolt anyagok, termékek tûzveszélyességi és egyéb jellemzõi, mennyisége.
Ipari és mezõgazdasági rendeltetésnél az OTSZ hozzárendeli az egyes rendeltetésekhez a kockázati osztályt). Az adott rendeltetésnél értelmezhetõ táblázatok alkalmazásával kell a kockázati egység kockázati osztályát meghatározni. A kockázati egység kockázati osztályától olyan követelmények függnek, amelyeket a kockázati egységen belül kell érvényesíteni (pl. tûzszakaszméret). Az épületet alkotó kockázati egységek kockázati osztályai közül a legszigorúbb jelenti az épület mértékadó kockázati osztályát (ezt egy kategóriával szigoríthatja az összesített befogadóképesség). A mértékadó kockázati osztálytól függõ követelményeket az egész épületen belül egységesen kell teljesíteni (pl.: állékonyságot biztosító szerkezetek tûzvédelmi jellemzõi).
Szerkezeti állékonyság (dr. Takács Lajos Gábor)
A szerkezeti állékonyság témakörében az alábbi újdonságokra kell számítani. A tartószerkezetekre vonatkozó követelmények egyszerûsödtek: már nem 7 táblázatban találhatók, hanem egyetlen táblázatban vannak összefoglalva. Megszûnt a csarnok besorolás is. Megmaradt viszont az egyes tartószerkezetek hierarchikus követelmény-rendje: a pinceszinti szerkezetek tûzállósági követelménye van ahol szigorúbb az általános szintekre vonatkozó követelményeknél és van ahol függõleges teherhordó szerkezetekre vonatkozó követelmény továbbra is szigorúbb mint a vízszintes teherhordó szerkezetekre vonatkozó követelmény. Ugyanakkor megjelentek épülettípusok, ahol minden tartószerkezetre vonatkozó követelmény egyforma.
A függõleges tartószerkezeteknél megszûnt a 180 perces tûzállósági követelmény, a legszigorúbb MK kockázati osztályban, P+F+4 emeletnél magasabb épületek esetén is csak 120 perc a tûzállósági követelmény. A csökkenést az teszi lehetõvé, hogy ezen épülettípusok esetén ma már szinte mindig van beépített tûzjelzõ rendszer, illetve beépített tûzoltó berendezés. Jelentõsége a vasbeton szerkezetek tervezésében van: az Eurocode 2: Betonszerkezetek tervezése 1-2. részében (Általános szabályok. Tervezés tûzterhelésre) az izotermás méretezési módszerhez csak R120 tûzállóságig vannak adatok.
Megszûnt a teherhordó tûzfalaknál és a tûzgátló falaknál az M kritérium, ugyanakkor megszûnt a nem teherhordó tûzfalak alacsonyabb követelményszintû kategóriája is. A családi házakra jellemzõ NAK kockázati osztályban (P+F, lakóépületnél P+F+I) lehetõség van R(EI)15 tûzállóságú szerkezetek alkalmazására is.
A tûzgterjedést gátló szerkezetek esetén sok új fogalom jelent meg (tûzgátló alapszerkezet és tûzgátló lezárás, tûzgátló réskitöltõ-réslezáró rendszerek és tûzgátló lineáris hézagtömítések). A válaszfalakra vonatkozó általános tûzvédelmi követelmények megszûntek, ugyanakkor megjelent a tûzgátló válaszfal fogalma is, amely azáltala elválasztott helyiségek között atûz átterjedését meghatározott, atûzgátló falra elõírt idõtartamnál rövidebb ideig meggátolja.
A tûzszakasz-területek a korábbi 6 táblázat helyett 3, jelentõsen egyszerûsített táblázatban találhatók, amelyekben a beépített tûzjelzõ berendezés és a beépített tûzoltó berendezés figyelembe vehetõsége is szerepel. Megszûnik a korlátlan területû tûzszakasz kategória. A homlokzati tûzterjedés elleni védelem követelményei lényegüket tekintve változatlanok maradtak.
Kiürítés (Lengyelfi László)
Közelítve az európai országok gyakorlatához az épületben tartózkodók menekülési lehetõségének biztosítása, az épületbõl menekülni nem képes személyek tartózkodási helyének valamint a menekülésre használni tervezett közlekedõ terek védelme a beavatkozó tûzoltók védelmével együtt kiemelt fontossággal bír.
Abban nem lesz változás, hogy a kiürítés folyamata két szakaszra osztódik. Az elsõ, a menekülési útvonal eléréséig tartó szakaszban nemcsak egy helyiséget, hanem egy helyiség csoportot is el lehet hagyni. Az itt bejárt terekre – leszámítva egy-két speciális helyiséget – nincsenek különös követelmények. A kiürítés második szakasza a menekülési útvonalon a biztonságos térbe való jutásig tart. Itt a menekülési útvonallal szemben már vannak olyan követelmények, melyek a menekülõ emberek számára az elsõ szakaszbeli terekhez képest fokozottabb védelmet nyújt a tûz hatásaival szemben.
A kiürítésre vonatkozó követelmények teljesítése több módszerrel is igazolható. Egyszerûbb épületek esetében a kockázati egység kockázati osztályától, valamint a menekülõk létszámától függõ geometriai adatok (útvonal hosszak és szabad szélességek) OTSZ táblázataival való összevetésével megállapítható a helyiségkapcsolati rendszer megfelelõsége. Megmarad a kiürítés egyes szakaszainak normaidõk szerinti számítással való igazolásának lehetõsége is. Nagyobb épületek esetében szükségessé illetve rentábilissá válhat a kiürítés számítógépes szimulációs programokkal való vizsgálata is.
Azon személyek részére, akik a megengedett normatívákon belül nem képesek elhagyni az adott szintet vagy az épületet átmenet védett tereket kell kialakítani. E tûzgátló szerkezetekkel határolt és menekülési útvonalhoz csatlakozó terekben a mentés megérkezéséig biztonságban lehetnek a csökkent mozgásképességûek. Azon személyek részére, akik nem képesek elhagyni a tartózkodási helyüket (pl. mûtõk) helyben kell az OTSZ elõírásai szerint biztosítani a tûzeset károsodás nélküli túlélésének feltételeit. A menekülési célra betervezett nyílászárók területén szabályozásra kerültek a vezérléssel mûködõ ajtók beépítésének feltételei.
Újdonság, hogy bizonyos feltételekkel megengedi a jogszabály a menekülési célú ajtók kulcsra zárását. Az eddig kevésbé szabályozott beléptetési rendszerekre is tartalmaz követelményeket az OTSZ.
A kiürítés második szakaszában a bejárandó út függõleges szakaszát lépcsõházban, szabadlépcsõn (épület homlokzatához kívülrõl épített, ún. tûzlépcsõn) vagy legfeljebb 16 m szintkülönbség esetén menekülési útvonal elõírásai szerint kialakított átriumban szabad megtenni. Íveskarú, húzott lépcsõ továbbra is legfeljebb 50 fõ menekülésére lesz betervezhetõ, de legfeljebb 10 m szintkülönbség áthidalására és csak akkor, ha az OTSZ-ben meghatározott lépcsõfok belépési szélességeknek megfelel. Lehetõvé teszi az OTSZ a menekülési felvonók használatát és ezek kialakításához ad néhány követelményt.
Tûzoltó egységek beavatkozását biztosító követelmények (Leidinger István)
Az OTSZ legújabb elemében a kockázati egységek és kockázati osztályok besorolásánál találkozunk az egyik tûzoltói beavatkozás feltételeinek a rögzítésével, mégpedig a tervezendõ épületünk vertikális kiterjesztése alapján történõ besorolással. A kockázati egység legfelsõ építményszintjének a 7-14-30 m szintmagassága a tûzoltóságnál rendszeresített magasból mentõ eszközök által elérhetõ padlósíkokból adódik. 14 m padlószint magasságú épülethez és az OTSZ-ben meghatározott rendeltetésû épületeknél tervezni kell a tûzoltási felvonulási területet és útvonalat.30 méter fölötti szinteknél pedig a mentés megtervezése egyedi megoldást kíván.
Az épületek oltóvíz igényének megállapításánál a megszokott mértékadó tûzszakasz terület maradt a legfontosabb paraméter. Az oltóvíz biztosítás szükséges idõtartama viszont a tûzterhelés helyett a kockázati osztálytól függõen változik 30 perc és 2 óra között. A fali tûzcsapokat is a kockázati egység kockázati osztályától függõen kelllétesíteni. Az oltóvízhálózat felújítása során a még meglevõ altalaji (föld alatti) tûzcsapokat föld felettire kell kicserélni. Változtak a tüzivíz hálózatok kifolyási nyomásértékei.
Ha az épületben keletkezõ tûz oltására nincs elegendõ oltóvizünk, kénytelenek leszünk oltóvíz-tározót létesíteni. A víztároló befogadóképessége nem lehet kisebb 30 m3-nél, alsó szintje pedig legfeljebb 7 méterrel lehet mélyebben a talajszintnél. Bizonyos épületekhez kulcsszéf beépítését írja elõ a rendelet, amely arra a célra szolgál, hogy az épület bejárati kulcsait a tûzoltóság használni tudja tûz esetén és ne a drága ajtó, portál betörésével, kifeszítésével hatoljanak be az épületbe, ha tûzjelzés jött. Nagyobb épületekben tûzoltósági beavatkozási központot kell kialakítani, ahonnan egy helyrõl lehet a meghatározott tûzoltó-technikai eszközöket vezérelni.
Az építményekben biztosítani kell a kárelhárítás során együttmûködõ szervek rádióforgalmazási feltételeit. Ezért célszerû a tervezési fázisban egy e-mailt az info@pro-m.hu címre küldeni és információt kérni a lehetséges térerõrõl. Ökölszabályként elfogadhatjuk, hogy földalatti létesítménynél, mélygarázsnál bizony tervezni kell.
Új szabályozási elemként került be arendeletbe egy régi probléma. A napelemekkikapcsolási lehetõségét is szabályozási körébe vonta az új OTSZ.
Hõ- és füst elleni védelem (Nagy Katalin)
A vonatkozó fõbb követelményeket a 11 paragrafusból álló X. fejezet tartalmazza. De természetesen a teljes OTSZ-t, mint rendszert és a kapcsolódási pontokat is ismerni kell a hõ- és füstelvezetés tervezéséhez, így pl. a 32.§ (4). és (5).; a 38.§ (7). és (8).; a 60.§ (2). és (3).; a 84.§ (1) b) pontjait.
Bár a változások nem radikálisak, a részletek pontos megértése és ismerete a szokásos méretezési rutin elhagyását és tervezési újratanulást tesz szükségessé. Melyek a legfontosabb változások?
Hõ- és füstelvezetés / füstmentesítés markánsabb elkülönülése
Fogalmak változása, újradefiniálása
Rendeltetés szerinti differenciálódás
Szerkesztési paraméterek változása
Frisslevegõ utánpótlás változása – 1/3-os szabály 1200 m2-nél és 4 m-nél nagyobb számított belmagasságú helyiség hatásos nyílásfelületének meghatározása a kapcsolódó TvMI-ben. Mindezek a változások a méretezést érintik. Az új OTSZ a mérnöki módszerek alkalmazásának szükségességére és a kapcsolódó felelõsségvállalásra is ráirányítja a figyelmet. A hõ-és füstelvezetõ rendszert, az építészeti tûzvédelmi tervezés részeként tervezni kell és azt csak meghatározott jogosultságokkal rendelkezõ tûzvédelmi tervezõ vagy szakértõ végezheti.
S ha már tervezzük, akkor tervezzük és használjuk a hõ- és füstelvezetõket a 305/2011 EU rendeletet (CPR) is figyelembe véve szellõztetésre / hûtésre; természetes megvilágításra; dizájn elemként. Nem utolsó sorban tervezzük a hõ- és füstelvezetést az egész épülettel együtt biztonságosra és gazdaságosra.
Villamos és villámvédelmi berendezések (Kun Gábor)
Az OTSZ XIII. fejezete (135. § – 153. §) foglalkozik kifejezetten a villamos és villámvédelmi berendezések tervezése, építése, átalakítása, bõvítése, felújítása során elõírt tûzvédelmi követelményekkel. A beépített tûzjelzõ berendezésekre vonatkozó szabályokat a XIV. fejezet tárgyalja.
Nem elegendõ azonban a villamos szakemberek számára a villamos fejezet ismerete, mert az abban foglatakhoz szorosan kapcsolódnak az I. fejezet általános rendelkezései, a II. fejezet értelmezõ rendelkezései, a III. fejezet tervezési alapelvei, a IV. fejezetben a kockázat mértéke szerint meghatározott osztályok, az V. fejezetben szereplõ tûzeseti szerkezeti állékonyság, a VI. fejezetben tárgyalt tûzterjedés elleni védelem villamos átvezetési és egyéb követelményei, a VII. fejezet rendeltetéstõl függõ létesítési követelményei, valamint a további VIII.-XII.fejezetekben is vannak villamos vonatkozások. Szükséges tehát az említett fejezeteket és a mellékleteket is tanulmányozni.
A villamos és villámvédelmi berendezésekrõl szóló XIII. fejezet témái:
- kisfeszültségû erõsáramú berendezések
- tûzeseti fogyasztók
- villámvédelem
- elektrosztatikus feltöltõdés elleni védelem
- biztonsági világítás, jelzések és menekülési útirányt jelzõ rendszer
A fentiekkel kapcsolatos követelményeket a most hatályon kívül helyezett korábbi OTSZ is tárgyalta, de a korábbi tartalomhoz képest számos – helyenként alapvetõ – változás is történt.
Új elem az is, hogy az alapkövetelményként tekintendõ, a nemzeti szabványokban rögzített kielégítõ megoldások mellett kiadásra kerül a egy TvMI. A TvMI témái az OTSZ témáival azonosak, de benne kifejtésre kerülnek olyanok is, amelyek segítséget nyújtanak egyes napirenden lévõ kérdések(pl. tûzeseti lekapcsolások, napelemek ) esetében felmerülõ problémák megoldására
Beépített tûzjelzõ berendezések (Mohai Ágota)
A tûzvédelem területén az új OTSZ-el begyûrûzõ új koncepció természetesen a tûzjelzõ berendezéseket (továbbiakban TJB) is érintette. Bár e téren az alapok rendben voltak, és gyökeres változást az új OTSZ nem hoz, de sok aprót igen. Az OTSZ egyik legfontosabb pontja szakterületet érintõen a létesítésre kötelezettek köre. A vonatkozó táblázat alapvetõen módosult azzal, hogy a feltételek között megjelentek a kockázati osztályok, amiket így a tûzjelzõ tervezõknek is figyelembe kell venni. Kis mértékben, de módosult többek között a teljes lefedettség feltétele és a címzett érzékelõk alkalmazásának kötelezettsége is.
Az eddig OTSZ-ben szereplõ mûszaki megoldások TvMI formájában kerültek átdolgozásra, újragondolásra.Ez lehetõséget adott pontosításokra, magyarázatok hozzáfûzésére, ami pl. a védelembõl kihagyható, alacsony kockázatúnak minõsíthetõ területek megfogalmazásánál; az érzékelõk elhelyezésénél; a tûzriasztás helyének beazonosíthatósági lehetõségeinél vagy rendszertervezési kérdések során köszön vissza.
Bár fenti mûszaki kérdéseket érintõ apró változások megérnének egy hosszabb bemutatást, nem maradhat ki az összefoglalóból a tény, hogy több évtizedes gyakorlat ellenére a tervek formai és tartalmi elemei a MMK szabályozásával megreformálásra kerültek szakterületünket illetõen. A kamara vonatkozó, Tervdokumentációk Tartalmi és Formai Követelményei címû szabályzatában a többi szakterülethez hasonlóan lehetõvé vált a létesítési engedélyezési és a kivitelezési tervfázis elkülönülése az eddigi gyakorlattal szemben, ami kötelezõen létesülõ rendszerek esetén is csak közös, engedélyezési- és kiviteli tervdokumentációt ismert eddig. Ez a lépés az új OTSZ hatálybalépésével, elsõsorban idõben elhúzódó nagyobb beruházások esetén teremthet megoldást sok eddigi problémára, ami elsõsorban abból fakadt, hogy egy olyan fázisban kellett kivitelezésre is alkalmas szintû, konkrét termékeket és mûszaki megoldásokat dokumentáló tervet készíteni, amihez eleve nem lehetett teljes körû információ a tervezõ birtokában.
Beépített tûzoltó berendezések (Nádor András)
A tûzjelzõ berendezésnél leírtak lényegében igazak a tûzoltó berendezésekre is. Talán a legfontosabb gyakorlati változás az új OTSZ-ben, hogy a tényleges jogszabályon kívül a kiadásra kerülõ TvMI-k ajánlásait is érdemes megismerni és alkalmazni. A beépített oltóberendezésekre vonatkozó irányelvek jelentõs részét a korábban többféle módon értelmezett témák egyértelmûvé definiálása teszi ki. Ilyenek pl. a vízzel oltók kihagyása vizes blokkokból, a vízköd oltók megengedett szórófej távolságainak toleranciái, a szükséges karbantartási ciklusok stb.
Magában a jogszabályban az oltóberendezések tûzelnyomásra történõ tervezésével és üzemeltetésével kapcsolatosan nincsenek érdemi változások, hiszen ezek szabályozását a korábbi OTSZ is csak nagy vonalakban érintette. Ezzel szemben lényegi az eltérés a tûzterjedés gátláshoz, a tûzszakaszok határolásához, illetve a szerkezetvédelemhez alkalmazható aktív rendszerek tekintetében. A korábban megadott egyértelmûen felsorolt lehetõségekhez képest az új jogszabályban a jogalkotó ezekben az esetekben a tényleges teljesítmény alapján (elfogadott sikeres tûztesztek) szándékszik az alkalmazásokat jóváhagyni. Ezeket a kritériumokat szintén a TVMI tartalmazza.
Az alkalmazhatóság gyakorlati elbírálásának feltételei a hatósági eljárások során fognak tisztázódni.Az esetek jelentõs hányadában továbbra is a hatósággal történõ egyeztetések és eltérési engedélyeztetés ad majd lehetõséget az aktív tûzvédelmi eszközök tûzterjedés gátláshoz, tûzszakasz határoláshoz, vagy szerkezetek védelmére történõ alkalmazására. Ez nem baj, mert a mérnöki módszerek mindenképpen feltételezik a tervezõ és az engedélyezõ mérnökök együttmûködõ párbeszédét. Ebben az esetben is bízni kell abban, hogy a korábbi konstruktív együttmûködés megmarad és lehetõvé teszi a korszerû megoldások alkalmazását. Az új OTSZ arra mindenképpen lehetõséget nyújt, hogy megfelelõ gyakorlati tapasztalatok alapján aTVMI-k akár rövid idõn belül is módosításra kerülhessenek a hatóság által elfogadott megoldásokkal. Azt követõen a beépített oltóberendezések a tûzelnyomáson kívül újra külön eltérési eljárások nélkül is alkalmazhatóak lesznek tûzterjedés gátlásra, vagy szerkezetvédelemi feladatokra.
Tûzvédelmi mûszaki megfelelõségi kézikönyv (Fenyvesi Zsolt)
A tûzvédelmi szakmában az OTSZ 5.0 egy eddig nem létezõ, azonban mérnöki igényt is pótoló elõírást fogalmaz meg március 5-ét követõen használatba vett és a jogszabályban meghatározott épületek tulajdonosaira. Az új követelmény a jogalkotási folyamatbankezdetben a „piros könyv” megnevezést kapta. A „piros könyv” végül a Tûzvédelmi Mûszaki Megfelelõségi Kézikönyv (továbbiakban TMMK) névvel és meghatározással vált végleges elõírássá.
A TMMK „olyan tûzvédelmi dokumentáció, amely az építmény építését, átalakítását, bõvítését követõen a megvalósult tûzvédelmi adatokat, továbbá a használati feltételeket tartalmazza, amelyekkel az építmény tûzvédelmi szempontból biztonságosan üzemeltethetõ”.Azaz mindazon adatok, információk, feltételek összegzése, amely alapján az épület megvalósult és biztonságosan üzemeltethetõ.
A fõ szempontok alapján egyrészt támogatja a hatóságot abban a vizsgálatban, hogy az épület továbbra is megfelel az engedélyezési feltételeknek; másrészt segíti az üzemeltetõt a „jó gazda” szemléletében.
A TMMK bevezetésével megszûnhetnek azok az anomáliák és a rossz tervezési eredményt okozó helyzetek, amelyek abból adódtak, hogy az épület átalakítása, módosítása során a megbízó nem tudta megmondani, hogy eredetileg milyen célra és milyen feltételekkel valósult meg az épülete; így a jövõben a tervezõi-kivitelezõi munkáknál az egyik leghasznosabb adatszolgáltatást adhatja.
A „piros könyv” tartalmát tekintve tárgyalja az építmény tûzvédelmi-létesítési követelményeit; az építészeti kialakítást, a villamos és villámvédelmi rendszert; a felvonók/mozgólépcsõk megoldásait, esetleges speciális gépészeti rendszereket; és természetesen a beépített tûzvédelmi rendszereket is. A dokumentáció kötelezõ része a rajzi melléklet, amely összefüggéseiben mutatja be az építmény tûzvédelmi sajátosságait.
Fontos, hogy a TMMK-t az építmény használatbavételét követõ 60 napon belül el kell készíttetni; majd az építmény tûzvédelmi helyzetét érintõ változásokat 30 napon belül át kell vezetni, azaz folyamatosan naprakész állapotban kell tartani.
